A mentőorvos és a fair play díjas

Importált erőkben bízik a belső gondokkal küzdő Kaiserslautern. A nagy hagyományokkal rendelkező Bundesliga-klub a pályán és az irodában egyaránt idegenlégiósok kezébe helyezi az egyesület jövőjét – ez a megoldás eddig egyedülálló jelenség a német futballban.

- Labdarúgás -

Köln. A lemondott elnök helyére érkezett, „korlátlan hatalommal felruházott” svájci René C. Jäggi azonnal csillogtatta határozottságát, céltudatosságát: a leváltott Andreas Brehme helyére hirtelen húzással talált utódot, a bajnoki rajtnál igencsak bennragadt FC K munkáját mától a belga Eric Gerets irányítja. A volt 86-szoros válogatott futballista hazája legsikeresebb trénere négy bajnoki címet ért el csapataival (Belgiumban: 2, Hollandia: 2). Jó hírének az sem ártott, hogy idén tavasszal a PSV Eindhoven játékosai fellázadtak ellene, és kierőszakolták menesztését, mert – véleményük szerint – túl keményen megdolgoztatta őket az alapozó edzőtáborozás során a spanyolországi La Mangaban.
Gerets a németek elismerését akkor váltotta ki, amikor 2001-ben az Eindhoven–Kaiserslautern
UEFA-kupa-negyeddöntő során elébe állt annak a pályára betörő huligáncsoportnak, amely a vendégek biztonságát, épségét veszélyeztette. E bátor tettének elismerésekén a német sportújságíró-szövetség fair play díjjal tüntette ki.
A 48 esztendős Gerets 2004 júniusáig kapott szerződést, Jäggi megbízatása viszont egyelőre ideiglenes, csak a közgyűlés erősítheti meg végérvényesen elnöki tisztében.
Az 53 éves menedzser változatos múltra tekinhet vissza, a német profi futball elnökeinek sorában színes paradicsommadárnak mondható. A kitanult műszaki rajzoló utólag érettségizett le, majd a marketingszakmában vert gyökeret. A Reynolds Tobaccos és a Duracell cégeken keresztül jutott el az Adidashoz. Működésének hatását a híres német sportszerárugyár szolgálatában mind a mai napig kétségek kísérik ugyan, egy azonban biztos: 1992-ben gazdag emberként vehetett búcsút a vállalattól, miután az akkori tulajdonosnak, a francia Bernard Tapienak, eladta az Adidas-részvények tíz százalékára vonatkozó elővásárlási jogát. Ezzel a tőkével cégek konglomerátumát építette ki: luxusszálloda, fitneszklub, sportszaküzletek láncolata. Mivel mindig is vonzotta a gazdasági csőd titka, a háttér felderítése, elvállalta a fizetésképtelenségtől fenyegetett Romika cipőgyár szanálását. „Mentőorvos vagyok! Megmentem a pácienst, de amikor már kezd belém szeretni, azonnal távozom!” – hangoztatja Jäggi.
Az újabb kihívást az FC Basel jelentette számára, 1996 novemberében vállalta el a válságba jutott klub irányítását. Előzőleg a csapat évi költségvetése hárommillió euróra rúgott, pillanatnyilag tizenhétmillió, a svájci labdarúgásban ez eddig elképzelhetetlen volt. A kezdetben parvenünek minősített menedzser legnagyobb húzása, hogy megnyerte elnöknek a milliárdos vagyonnal rendelkező Gisela Oerit, holott a hölgy mindaddig mit sem tudott a futballról.
A svájci színpad időközben szűk lett a fáradhatatlan René Charles Jäggi számára, így a legjobb időben jött a viszályoktól megroppant Kaiserslautern meghívása. Itt ismét megfelelhet az őt kísérő szóbeszédnek: sok duma komoly tartalommal.