Andalúziai lovaskaland

Hetek óta Szilvásváradon készül a magyar négyesfogathajtó-válogatott a szeptember 18-án kezdődő jerezi világbajnokságra, amelyet a Lovas Világjátékok keretében rendeznek meg a spanyol városban. A hajtók és a szövetségi kapitány csütörtökön sajtótájékoztatót tartott az edzőtábor helyszínén, Szilvásváradon.

Több szempontból is nagy kaland lesz, annyi bizonyos. Részben azért, mert egy világbajnokság mindig tartogat izgalmakat és előre nem látható gondokat, részben pedig azért, mert már a verseny színhelyére történő eljutás sem lesz egyszerű.
Fintha Gábor szövetségi kapitánytól, az egykori válogatott hajtótól – aki mestere, dr. Várady Jenő örökébe lépett, amikor kézhez kapta a kapitányi pálcát – megtudtuk, hogy a világbajnokság előtt még szétszóródik a csapat. Lovak és hajtók is más-más útvonalon közelítik meg az andalúziai várost, Jerez de la Frontérát.
Nem lehet vitás, a lovaknak lesz nehezebb a dolguk. A három fogat tizenöt lova – valamennyi versenyző öt-öt négylábút nevezhet a vb-re –, ugyanis a lovak kamionokban kénytelenek „végigélvezni” a 3600 kilométeres (!) utat. Szeptember 9-én, hétfőn reggel kelnek útra s csak valamikor vasárnap érkeznek meg a verseny színhelyére. Pihentetésre, jártatásra csak két alkalommal nyílik mód. Milánóban és Barcelonában vezetik ki a lovakat a kamionból, akkor istállóban tölthetik el az éjszakát.
– Soha ilyen messzire nem utazott még magyar válogatott. A gladstone-i kettesfogat-vb-t nem számítom, oda ugyanis repülőn vitték a fogatokat. A hét nap rendkívüli megpróbáltatást jelent majd valamennyi állatnak, ám remélem, hogy a vb előtt Jerezben eltöltött három nap elegendő lesz a regenerálódásra – mondta Fintha Gábor.
A hajtók egy héten át nem is látják a „kollégáikat”. Ők ugyanis repülővel jutnak el Spanyolországba, de nem rövid útvonalon. Bozsik József, Dobrovitz József és Váczi István a kapitány társaságában Párizs, Madrid és Sevilla érintésével érkezik meg Jerezbe.
A hajtás tehát valamennyi résztvevő számára már egy héttel a vb előtt megkezdődik. A lényeg persze azon lesz, hogy vajon a verseny négy napja során ki mire képes. A magyar négyesfogat-hajtás – kifejezetten erről van most csak szó s nem a győzelmeket gazdagon szállító kettesekről – jelenlegi helyzetében botorság lenne elvárni a régi s csupán aranyérmekről szóló sikereket. A világ hajtósportja ugyanis az elmúlt tíz-tizenöt esztendőben is járt – vágtatott – a maga útján, miközben a magyarok egyre jobban lemaradtak azok mögött, akik korábban csak a hátukat nézhették. Magyarán: nem győzelmi esélyekkel utaznak a hajtóink a világbajnokságra. Ennél jóval szerényebbnek kell lennünk s beérni azzal is, ha dobogóközeli helyen végez a csapat, netán érmet nyer valamelyik hajtó.
A nyári aacheni nemzetközi verseny – amelyre a huszonöt legjobb hajtó kapott meghívást – is jelezte az erőviszonyokat. A csapatversenyben a negyedik hely jutott a mieinknek, az egyéniben pedig a korábbi kétszeres vb-ezüstérmes Bozsik József jutott legközelebb a dobogóhoz. Nyolcadik lett.
A nevezések természetesen már lezárultak s ezek szerint ötvennél több versenyző száll majd bakra a két napon át tartó díjhajtás, az azt követő maratonhajtás és a befejező szám, az akadályhajtás során. A szakágat képviselő három fogat közül kettő – Bozsiké és Váczié – szilvásváradi, tehát a lipicai lótenyésztés magyarországi fellegvárát képviseli. Dobrovitz vecsési, ám ő is lipicai szürkéket hajt. Jerez mintegy 250 kilométerre fekszik csupán Sevillától, attól a várostól, ahol az elmúlt hétvégén a kajak-kenu válogatott tagjai lapátoltak össze hat aranyat. A hajtóink előtt akár ott lebeghet az ő példájuk. Hat elsőséget ugyan nem szerezhetnek, de már egy éremmel is úgy utazhatnának haza, hogy sikeres volt az andalúziai kaland.