Fábiánné aranyérmes receptje hölgyek részére

Hétfőn délelőtt, mire a magyar kajak-kenu válogatott Sevillából megérkezett Madridba, már árusították Ronaldo tizenegyes mezét. A brazil labdarúgócsillag államfőnek kijáró biztonsági intézkedések mellett vasárnap fél háromkor érkezett a spanyol fővárosba. Oda, ahonnan a mi sikersportágunk világklasszisai, táskájukban hat arany-, egy ezüst- és négy bronzéremmel indultak haza.

- Kajak-kenu -

Sevilla. A sydneyi olimpián a magyar sport a hagyományaihoz méltó sikeres szereplését elsősorban a kajak-kenusoknak köszönhette, akik négy arany-, két ezüst- és egy bronzéremmel töltötték fel az addig hiányos éremkészletet. Éppen ezért volt fontos felmérő Athén előtt a sevillai világbajnokság, amelyet az olimpiász félidejében rendeztek meg. Kiderült, hogy a férfi kajakosok (két bronzérem) és kenusok (egy ezüst- és egy bronzérem) viszszaestek, a nők viszont a sportág történetében példátlanul jól szerepeltek, mindhárom olimpiai számban az élen végeztek, s mellette még három aranyérmet és egy bronzot nyertek. Fábiánné Rozsnyói Katalin tanítványai mentették meg a magyar csapatot a gyenge szerepléstől.
A sikeredzővel ezúttal sem lehetett találkozni az ünnepélyes eredményhirdetés környékén, szokásához híven a háttérben, a hajótározónál fogadta a gratulációkat. Viszont tőle szokatlan módon, ezúttal mosolygott, láthatólag elégedett volt.
– Most valóban elégedett vagyok – vallotta be Fábiánné. – A szegedi Európa-bajnokságon, ahol tanítványaim öt aranyérmet nyertek, többen támadtak, hogy miért szidtam meg Szabó Szilviát és Bóta Kingát, amiért csak ezüstérmesek lettek ötszáz méteren. Hát azért, mert fel voltak készítve a győzelemre, és hazai pályán kaptak ki attól a lengyel kettőstől, amely most csak ötödik lett. Higgye el, nekem lenne a legkönnyebb dicsérni, de éppen Szabóék érdekében ezt nem tehettem. Szegeden nagyon lágyan rajtoltak, azóta azt a hibát sok-sok edzéssel kijavítottuk. Profi módon megtanulták a leckét, és most négy-négy aranyéremmel térhetnek haza.
– Kovács Katalin az Európa-bajnokságon, és itt a vébén is mindkét egyest magabiztosan nyerte meg, bizonyítván, hogy a világ jelenlegi legjobb női kajakosa.
– Kati hosszú, nehéz úton jutott föl a csúcsra, oda, ahová csak kevesen kerülhetnek. Ezt annak köszönheti, hogy nagyon tudatos versenyző, mindig győzni akar. Jó vele együtt dolgozni, mert ő sohasem lazsálja el az edzéseket. Nem tesz például olyat, hogy a másik oldalvizén lazít, aztán a végén az élre evez. Sikerei ellenére megmaradt szerény sportolónak, aki nem sztárolja magát. Igaz, erre nincs is szüksége, mert nagyon csinos és eredményes is.
– Az olimpiász félidejében Kovács Katalin a legjobb. Tartható ez a magas szint Athénig?
– Igen. Kati most a csapatban dolgozott, tehát a többiekkel együtt készült. Ha majd úgy látom, akkor egyénileg is foglalkozom majd vele. Magyarán, vannak még tartalékaink.
– A Kovács, Viski, Bóta, Szabó négyes ötszázon megvédte világbajnoki címét. Ez azt jelenti, hogy két évvel Athén előtt már megvan az olimpiai négyes?
– Emlékszik, hat évvel ezelőtt az atlantai olimpia után azt mondtam, hogy az lenne az ideális, ha egy kézben lenne a válogatott négyes. Ez végre be is következett, sőt az ezer méteren bronzérmet nyerő fiatal csapat mellett otthon még van egy olyan tehetséges gárda, amely a világbajnokságon éremszerzési eséllyel indulhatott volna. Tehát három nemzetközi szintű négyesünk van, ami számomra óriási lehetőség, és persze felelősség is. A lányok tudják: bérelt hely nincs. Ha bármi közbejön, vagy azt látom, hogy váltani kell, akkor cserélni fogok. Mert, aki a győzelem után azt hiszi, hogy nem kell újítani, az a következő világbajnokságon lemaradhat.
– Női edzőként mi a véleménye a férfiak gyengébb szerepléséről?
– Természetesen van véleményem, de más dolgába nem akarok beleavatkozni. Az viszont nem jó, ha a farok csóválja a kutyát. Mert ha én azt mondom a lányoknak, hogy csönd, akkor mindenki elhallgat. Jól tudom, azt mondják rám, szigorú vagyok. De más lehetőségem nincs, ha azt akarom, hogy az elvégeztetett sok munkának eredménye legyen.

I. Katalin monológja

Kovács Katalin (26) három aranyéremmel a nyakában is szerényen tiltakozik a kajakkirálynő elnevezés ellen, pedig aki nyolcszoros világbajnok, annak jár ez a cím. Az MTK kajakosa hat éve került be a nemzetközi élmezőnybe, egyesben karrierje két éve, Kőbán Rita visszavonulása után kezdődött el. A tavalyi poznani világbajnokságon még nem sikerült nyernie, Sevillában viszont feljutott a csúcsra.
,,A sikeres szegedi Európa-bajnokság után nagy teher volt, hogy mindenki győzelmet várt tőlem. Az ezres döntő előtt izgultam a legjobban, reggel alig tudtam enni, csupán egy zsömlét sikerült legyűrnöm. Az viszont jó volt, hogy ötszázon négyesben is rajtoltam, mert elterelte a figyelmemet az egyesről. Az is feldobott, hogy a győzelem után a lányok megdicsértek, hogy jó iramot diktáltam. Kati néni a rajt előtt azt mondta, hogy a verseny alatt ne nézegessek, megfogadtam az edzői tanácsot, a táv végén viszont így is érzékeltem, hogy Brunet megpróbál utolérni, de még maradt erőm erősíteni.
A tavalyi világbajnokság után nagyon csalódott voltam, le is ültem Kati nénivel megbeszélni a jövőt. Ő elmondta, miben kellene változtatnom, például erősödnöm kellene és felszednem néhány kilót. Százszázalékosan megbízom benne, megfogadtam a tanácsait, lett is eredménye.
Az aranyak miatt a tervezettnél hosszabb időt pihenhetek. Eredetileg egy hónap szabadságot kaptunk, de Kati néni azt mondta, ahány aranyérmet nyerünk a három olimpiai számban, annyi héttel megnő a szünetünk. A három arany három hét pluszpihenőt jelent. Aztán újra jön a munka, az athéni olimpia egyre közelebb van. A győzelmek köteleznek, a sikerekből is lehet tanulni, azt mindenképpen, hogy az aranyért, nagyon, de nagyon keményen kell edzeni.”