Más fontos beosztásban...

Ugye emlékszünk még a pártállam idején gyakran felhangzó magyarázatra, amikor az atyáskodó vezetők nem elfenekelték és kitessékelték a feladatkörében alkalmatlanná váló, egyébként megbízható elvtársat, hanem „más fontos beosztásba” helyezték át. Kétségtelenül kíméletes gesztus, csupán az a szépséghibája, hogy nem az értelem, hanem a megbízhatóság a vezérlőelv. Napjainkban, mint a hetvenes–nyolcvanas évek – már-már eltemetettnek hitt – sok gyakorlata, ez is visszatér.
Miközben a nagy múltú angyalföldi labdarúgócsapat, a Vasas látványosan agonizál, a megszégyenítő szereplés első számú felelőse, a klubelnök Gyalog András az új állami sportvezetés feltétlen bizalmát élvezi. Az NB I/B-ben, azaz a másodosztályban a 11. helyen szerénykedő együttes hét közben a Magyar Kupából pottyant ki, miután a negyedosztályú Tápiószecső 3-1 arányban felülmúlta. Siralmas eredmények, még a riválisok is megkönnyezik a piros-kékek vesszőfutását. De az angyalföldi szurkolók nem csupán a labdarúgócsapat eredményei miatt szégyenkeznek, az egyesület szinte valamennyi szakosztálya mélyrepülésben van. Az egyetlen kivétel a vízilabdacsapat, amely azonban a bajnoki döntő pofozkodását követően került morális válságba.
Csőd, csőd, csőd! Így lehet összefoglalni Gyalog András tevékenységét a Vasas élén.
Az egykori nagyravágyó klubelnök három éve úgy gondolta, néhány sztárral megválthatja a világot vagy legalábbis a kis hont, és első nekifutásra a labdarúgókkal bajnoki címet nyert az erre negyed százada váró szurkolóknak. Miután a csapat „csak” az utóbbi húsz esztendő legjobb eredményét érte el a bronzéremmel, gyorsan kirúgta a piros-kék szívű Komjáti Andrást, és újabb nagyszabású terveket szövögetett. Pénz nem számított, így a hazai mezőny egyik legnevesebb „szakemberét” szerződtette, csak egyet nem mért fel: ahol Mezey György megjelenik, ott tiszavirág-életű a siker, ellenben annál látványosabb az összeomlás. A BVSC már megtapasztalta azt, amire a Vasasnak ekkor kellett rádöbbennie.
Nos, a hajó léket kapott – Mezeyvel még tiszavirág-életű siker sem született –, s azóta megállíthatatlanul süllyed. Hiába reménykedtek a piros-kék hívek, hogy a kormányváltás megváltást jelent, és ha a léket nem lehet is betapasztani, legalább új, stabilabb hajó érkezik. Eddig minden remény hiú ábrándnak bizonyult. Csak egy mentőöv repült a fuldoklók közé. Ebbe persze nem kapaszkodhat bele az egész csapat, mert azt Gyalog Andrásnak szánták. Ő bizonyult megfelelő elvtársnak, csak ő kapott azonnali segítséget. Legalábbis Vass Károly, a Sportfólió Kht. ügyvezető igazgatóhelyettese nemrég a közelmúlt érdemeivel indokolta Gyalog András kinevezését az NSI kiemelt létesítmények igazgatójává: „A Vasas elnöke volt, ugyebár…”
A közelmúltat ismerjük, a régmúltat pedig újraéljük…