Nincs mentség a siralmas szereplésre

Befejeződött Jerezben a négyesfogathajtó világbajnokság, Dobrovitz a kilencedik, a csapat az ötödik helyen végzett, a szövetségi kapitány, Fintha Gábor által az első hatba remélt, korábbi vb-ezüstérmes Bozsik József a mezőny közepén, a 23. helyen fejezte be a versenyt.
A díjhajtás után még mondhattuk, hogy a Bozsik, Váczi, Dobrovitz összeállítású csapatnak maradt esélye a dobogós helyezésre, hiszen Bozsik 6. helyének köszönhetően jó pozícióban várhatta a folytatást. Megjegyzendő, hogy Váczi csupán egyetlen ellenfelét tudta megelőzni a díjhajtásban, ami még akkor is elfogadhatatlan, ha a pontozás hagyott némi kívánnivalót maga után.
A maratonhajtás után aztán már nem lehetett okolni senkit, semmit. Nem a pontozókon múlott, hogy Bozsik Józsefnek a hatos akadállyal meggyűlt a baja, az egyik lova el is esett, s csak nehezen jutott ki az egyébként nem gyilkos nehézségű útvesztőből. Az időveszteség – meg a másik két versenyző közepes teljesítménye – elég volt ahhoz, hogy a csapat elveszítse a reményét a dobogós helyezésre. A verseny végére kiderült az is, hogy Bozsik csak a 23. helyet szerezte meg ebben a számban, tehát ő is elbúcsúzhatott a feljegyzésre, és a magyar fogathajtás múltjához méltó helyezés reményétől.
A befejező számban, az akadályhajtásban Bozsik és Váczi egyaránt vert egy-egy labdát, Dobrovitz azonban hibátlanul ment, így bekerült az összevetésbe, s végül a 7. lett ebben a számban. Az akadálypálya nehézségi fokáról csak annyit: a 43 induló közül 13-an teljesítették hibátlanul a húsz akadályt.
A nem éppen szívderítő jerezi magyar mérleg: Dobrovitz kilencedik, Váczi tizenhetedik, Bozsik huszonharmadik, a csapat ötödik (kilenc válogatott indult). Elgondolkodtató helyezések, különösen annak fényében, hogy két év múlva Magyarország látja vendégül a világ legjobb négyesfogathajtóit. Mi tagadás, lesz dolga a vegetáló szakágnak, ha hazai pályán javítani szeretne a közelmúlt egyre gyengébb, már nem is közepes bizonyítványán.