Ludasi csodálatos ajándékot kapott

Tegnap délután Ludasi Róbert ugyanúgy edzést tartott, mint huszonkét éve a legtöbb napon, pedig a magyar sport egyik legeredményesebb edzője megengedhette volna magának, hogy egy napra megálljon, megpihenjen, visszanézzen, és ünnepelje ötvenedik születésnapját, amelyre a legcsodálatosabb ajándékot Mónika lányától már megkapta.

- Kajak-kenu -

Ludasi Róbert szerint az ötvenes forduló ugyan már figyelmeztet az idő múlására, véleménye szerint megállni, visszatekinteni lehet, viszont megpihenni még ráér. Éppen ezért október 24-én sem lustálkodott, korán kelt, s reggel elment a Testnevelési Egyetemre tanulni.
,,Kötelező edzői továbbképzésen vettem részt – mondta az ünnepelt –, amelyen ugyan sok okos gondolatot hallottunk a korszerű edzésmódszerekről, de a tapasztalatom az, hogy az elmélet és a gyakorlat között jelentős a különbség. Elvégre még a mi sikersportágunkban is sokszor hiányoznak a megfelelő feltételek.”
A hallgató persze oktathatta is volna kollégáit, mert eredményekben gazdag sportágában, tanítványai révén jelentős vagyont gyűjtött az elmúlt két évtizedben. Versenyzői eddig felnőtt és ifjúsági világversenyen nyolcvanhét érmet szereztek, közöttük 2 olimpiai, 22 világbajnoki és 10 Európa-bajnoki aranyat. Tíz éve nem rendeztek olyan felnőtt kajak-kenu világversenyt, amelyen nem állt tanítványa a dobogón.
,,Szerencsés voltam, mert több olyan tanítványom van és volt, akik nemcsak akarták a sikert, hanem mindent meg is tettek érte. Visszatekintve, a sok szép emlék közül az egyik legkedvesebb az első aranyérem, amelyet a Takács Tibor, Hofmann Ervin kenu kettős nyert 1987-ben az ifjúsági világbajnokságon. Az pedig elmondhatatlan, mit éreztem, amikor a sorozatos világbajnoki elsőség után a Horváth, Kolonics kettős 1996-ban olimpiai bajnok lett. Akkor fogalmazódott meg bennem az a most is élő tétel, hogy azért az érzésért érdemes sok mindenről lemondani, keményen dolgozni. És újra átélhettem ugyanazt két éve Sydneyben, ahol Kolonics György egyesben győzött.
Ötvenéves korára Ludasi Róbert edzőként már mindent elért. Mi motiválja, mi az a hajtóerő, amely még egy napot sem engedélyezett arra, hogy születésnapját ünnepelje?
,,A múltnál jobban érdekel a jövő. Fiatal emberekkel dolgozom együtt, s amikor egy-egy tehetséges versenyzőben látom a fanatizmust, a megfelelő hozzáállást, érzem, hogy hisz bennem, az engem is lelkesít. Nagyképűség nélkül mondhatom, hogy szakmailag eljutottam odáig, hogy a jövőben már nyugodtabban is eredményesen dolgozhatnék. De a sportágunkban rengeteg gond van, a csepeli egyesület anyagi helyzete például már olyannyira tragikus, hogy a megszűnés veszélye fenyeget. Így aztán rengeteg időt vesz el a szakmai munkától az egyéb ügyek intézése. Ebben a nehéz helyzetben csak az újabb és újabb sikerek adhatnak erőt a folytatásra.
Családja a hét végén, kollégái és tanítványai ma délután köszöntik fel Ludasi Róbertet 50. születésnapján. A mester legcsodálatosabb ajándékát lányától, Mónikától azonban már három hete megkapta, amikor megszületett unokája, Georgina. A sikeredző a kórházban a szülőszoba előtt úgy izgult, mint egy olimpiai döntő alatt, és hihetetlenül boldog volt, amikor meglátta az unokáját. Ludasi Róbert ugyan nem megelégedett, de boldog ember, mert az a kenu, amelybe fiatal korában beszállt, eredményesen és reményteljesen halad az újabb célok felé.