A döntetlennek is örülhettünk

Miközben a legnagyobb ellenfélként számon tartott lengyelek és kazahok egyformán 8-2-re nyertek a nyitó napon a litvánok és a románok ellen, a magyar válogatott alaposan megizzadt Hollandiával szemben, csak az utolsó harmadban tudott felülkerekedni az ellenfélen. A 4-2-es sikert követően Románia ellen, tegnap ismét mindenki győzelmet várt a csapattól. A várt eredmény azonban elmaradt, hiszen nem sikerült nyerni: Magyarország–Románia 4-4.

-JÉGKORONG-
A remélt jó kezdés helyett ismét az ellenfél – ezúttal a román válogatott – szerzett vezetést, s bár egy magyar játékos talált a kapuba, Elekes góljának ezúttal nem örültünk, hiszen ő piros-sárga-kék mezben játszott. Sőt, néhány perccel később meghűlt az ereinkben a vér, amikor ismét létszámfölénybe került a román csapat, s mivel ilyen helyzetben a magyar válogatott védekezése nagyon is „gólképes”, hát nem volt ok nélküli az aggodalom. Az már más kérdés, hogy a csapat bebizonyította, nem csupán kapni, ütni is tud gólt emberhátrányban.
Egy szép kontra végén a kipattanó korongot Tőkési ütötte a hálóba. A gól ellenére sem örülhettünk sokáig, mert a következő emberhátránynál már nem a kivétel, hanem az általános érvényesült. Ismét Elekes volt eredményes, s a 2-1-es hátrányban joggal bosszankodhattunk, miért kell rendre előnyt adni az ellenfélnek. Ezúttal legalább nem kellett az utolsó harmadig várni az egyenlítő gólhoz. Egy kettős emberelőnyös helyzetben Palkovics kavarta meg a román védőket, s bár Ocskay lövését még hárította Radu, de a szemfüles Kováccsal szemben tehetetlen volt (2-2).
A második harmadban egyre nagyobb fölénybe került a magyar együttes, sorozatban dolgozták ki a játékosok a helyzeteket, de a román kapus bravúrosan védett. Aztán ismét emberelőny következett, de ezúttal végre a magyar válogatott játszhatott fórban, és Gröschl közeli lövését követően megszületett a várva várt vezetés. Sőt, miután az utolsó húsz percet is emberelőnyben kezdte a csapat, arra lehetett számítani, hogy biztosabbá válik a vezetés, ehelyett azonban a kiállítás végén a büntetőpadról pályára lépő Elekes egyedül léphetett ki, és Budait kicselezve harmadik gólját ütötte (3-3).
Az pedig már igazi hideg zuhanyként hatott, hogy két perc múlva Geru emberelőnyből ismét vezetést szerzett a román csapatnak, úgyhogy megint mindent elölről kezdhetett Jan Jasko szövetségi kapitány együttese.
Noha a magyar válogatott ismét nagy nyomást gyakorolt Radu kapujára, a helyzetek az első tíz percben rendre kimaradtak, sőt Andrei lehetőségénél tán maga Budai kapus sem tudta, hogyan akadályozta meg a román gólszerzést; mindenesetre sikerült neki.
Az idő egyre inkább fogyott, a magyar játékosok lövései viszont nem lettek pontosabbak, így naggyá tették Radut. Sőt, újabb ziccer alakult ki Budai ketrece előtt, és bár a gólt sikerült elkerülni, az utolsó két és fél perc előtt emberhátrányba kerültünk. Mégis visszajött a remény az egyenlítésre, amikor a románoktól Elekest is kiküldték, hiszen így létszámfölényben fejezhette be a találkozót a válogatott. Jasko természetesen lehozta Budait is, és 21 másodperc volt hátra, amikor Ocskay bevágta az egyenlítő gólt (4-4).
Noha a magyar együttes a sírból hozta vissza legalább az egyik pontot, a döntetlennel a fő riválisok győzelme miatt egyáltalán nem lehet elégedett.
*
További eredmények a 2. fordulóból: Kazahsztán–Litvánia 13-2, Lengyelország–Hollandia 6-3.