A kazahoknak elég volt egy harmad

Ha az első két nap csupán amolyan főpróba volt a nagy megmérettetés előtt a divízió I-es világbajnokságon, akkor joggal reménykedhettünk, hogy a nagy előadás jobban sikerül, hiszen a Hollandia és Románia ellen szenvedő magyar csapaton Kazahsztán ellen már csak extra teljesítmény segített volna. Ez nem sikerült, így a válogatott elvesztette az esélyét a feljutásra.

-JÉGKORONG-
Csoda. Így emlegettük a hőn áhított győzelem jelzőjét a mérkőzés előtt, hiszen az amúgy is bombaerős kazah válogatott kihasználva a szabályok adta lehetőséget még péntekre is erősített, pótnevezéssel pályára léphetett az orosz szuperligából érkező Pavel Kamencev. Hogy az elmúlt esztendőkben miért nem erőltették enynyire a feljutást, nem tudni, de tény, az elmúlt években korántsem álltak ki ilyen csapattal. Ezúttal azonban olyan erősségű együttessel szerepelnek, amely csak a naganói olimpián negyeddöntőt játszóhoz hasonlítható. A szuperalakulattal szemben valóban csodára lett volna szükség.
Meg nagyobb fegyelmezettségre! De ez, sajnos, nem jellemző ezen a vb-n néhány játékosra. Pedig pontosan tudhatták, az emberelőnyös helyzeteket hetvenöt százalékos, fantasztikus pontossággal kihasználó ellenfelet nem szabad ilyen lehetőséghez juttatni. És mégis…
Már az első percben kiderült, nincs egy súlycsoportban a két válogatott, majd amikor Gröschl az ellenfél harmadában egy felelőtlen testre ütéssel kiállíttatta magát, már csak fohászkodni lehetett, de kiderült, nem volt miért. A létszámfölényt Krijacev biztos kézzel és profikra valló mozdulattal – a levegőből piszkálta Szuper hálójába a korongot – használta ki. (0-1.) Öt perccel később ismét Gröschl szabálytalankodott, sőt miután Svasznek is akasztott, már kettős emberhátrányban kapkodhattuk a fejünket, s ekkora luxust nem lehetett megengedni az ellenfélnek. Szemenov büntetett. (0-2.) A 14. percben a nagy orosz sorokat idéző háromszögelés végén ismét Szemenov volt eredményes. (0-3.)
Közel járt a magyar válogatott az összeomláshoz, s hogy ez nem következett be, azt Szuper Leventének lehetett köszönni. A magyar kapus a három gól ellenére is a csapat legjobbja volt, s ez mindent elmond az első harmadról. Még akkor is, ha ugyancsak emberelőnyben Sille Bisztrancev korcsolyájának a segítségével szépített. (1-3.)
Kissé megijedtünk, amikor a játékvezető túl szigorúan 2+2 perces büntetéssel sújtotta Ocskayt, ám a kazahok ekkor már visszafogták magukat, no meg a magyar együttes ¤védekezése is határozottabb lett. Ennek köszönhetően nem nőtt a különbség. Sőt, a kényelmeskedő kazahokkal szemben egy-egy villámgyors kontra végén akkor csökkenteni is lehetett volna a hátrányt a második harmadban. Erre a legnagyobb lehetőség kettős emberelőnyben volt, de szinte helyzetig sem jutott el a csapat.
A játékrész utolsó másodperceiben többen már gólt kiáltottak, ám Gröschl nem tette jóvá korábbi hibáját, elütött a korong fölött, majd Ladányit hozta helyzetbe, aki viszont a kapusba lőtt. Így gól nélkül zárult a második húsz perc.
A harmadik harmadról sem mondható el, hogy gólgazdag volt. A kazahok előnyük tudatában nem erőltették sem a támadást, sem a góllövést, így Jan Jasko csapata előtt megvolt a szépítés és a felzárkózás lehetősége, élni azonban nem tudott vele. A könnyedén játszó ellenfél viszont a befejezés előtt be tudta venni Szuper hálóját. (1-4) Az utolsó dudaszó pillanatában kiderült, hogy a magyar csapat negyven percen át nem tudott gólt elérni. Folytatás vasárnap este Litvánia ellen.
További eredmények: Lengyelország–Románia 6–0, Litvánia– Hollandia 2-2.