Az ingázó olimpiai bajnok

Gyenge Valéria csendesen ünnepelte hetvenedik születésnapját Torontóban, a lányával és az unokáival. Schmitt Pál és Aján Tamás táviratban köszöntötte az olimpiai bajnokot, aki 1952-ben Helsinkiben, tizenkilenc évesen nyert aranyérmet négyszáz gyorson. A következő évben nyolcszáz méteren világcsúccsal igazolta klasszisát. Az 1956 óta Kanadában élő bajnoknő az elmúlt évtizedben egyre több hónapot tölt Budapesten.

-ÚSZÁS-
Olimpiai bajnokaink közül az egyik legismeretlenebb Gyenge Valéria, akire versenyzőként is kevesebb fény esett, mint Székely Évára, Szőke Katóra vagy Novák Évára. Éppen ezért volt hatalmas meglepetés, amikor az esélyesek előtt olimpiai bajnokságot nyert Helsinkiben.
– Akkor még egy országból három versenyző indulhatott egy-egy versenyszámban – emlékezett viszsza Gyenge Valéria. – Már az is csoda volt, hogy kijutottam az olimpiára, amelyre Székely Éva és Novák Éva mögött harmadikként neveztek négyszáz gyorson. Rosszul kezdődött a verseny, az előfutamban majdnem kiestem. A középdöntőben már jobban ment az úszás, az, hogy finalista lettem, megnyugtatott, erőt adott. A döntőben fél távnál még az esélyes Novák Éva és a finn Kawamoto vezetett, a végén viszont sikerült jól hajráznom. Számomra is kellemes meglepetés volt, hogy győztem Novák előtt.
Az olimpia Gyenge Valéria sportpályafutásának legfontosabb viadala lett, utána ugyan úszott világcsúcsot, tagja volt Európa-bajnok váltónak, de a Helsinkiben aratott győzelmének köszönheti, hogy a magyar sport halhatatlanjai közé került. Bizonyára több erkölcsi elismerést kapott volna olimpiai bajnokként, ha 1956 őszén Melbourne-ben a Budapestre tartó repülőgépre száll fel.
– Nálam ez nem politikai, hanem érzelmi döntés volt. Vőlegényem, a vízilabdázó Garay János a forradalom után Kanadába távozott. Utánamentem, házasságot kötöttünk, két lányunk született. Ők szintén úsztak, a nagyobbik, Jutka kanadai bajnokságot is nyert. Hogy milyen az életem idegenben? Jó. Sok szépben volt részem, persze akadtak nehézségek is, de nem panaszkodhatom, mert hála istennek, még hetvenévesen is rendszeresen sportolok. Amíg a napi két kilométert jóleső érzéssel úszom le, addig nincs gond.
Gyenge Valéria a rendszerváltás után magyar–kanadai állampolgár lett, évente több hónapot Budapesten tölt a testvérénél. Általában télen tartózkodik Magyarországon, mert nyáron nagyobb szüksége van a három unokának a nagymamára Kanadában.
– Lányommal és unokáimmal ünnepeltem a hetvenedik születésnapomat csütörtök este. A kisebbik lányom színésznő, most Los Angelesben forgat. Ha majd hazajön Torontóba, akkor tartunk egy nagyobb ünnepséget. Hogy mit mutat a mérleg? Elégedetten nézhetek vissza az eddig megtett útra. Mi élsportolóként még amatőrök voltunk, nem kaptunk pénzt az úszásért. A sporttól mégis sokat kaptunk, mert megtanított arra, hogy a medencében semmit sem adnak ingyen. Így, ha az életben küzdeni kellett, keményen dolgozni a családért, nekem nem jelentett nehézséget. Volt amatőrként jólesik, hogy én is kapom a bajnokok életjáradékát, hogy öregségemre élvezhetem hazám anyagi megbecsülését is.