Tompák voltak a klasszisok

A bajnoki döntő első mérkőzésén magabiztosan, jól játszva nyert a Domino-BHSE, így sokan azt várták, hogy a második találkozón is valóra váltja nagyobb esélyét. Nem így történt.

-VÍZILABDA-
Mindvégig a Vasas vezetett, ám csak a találkozó második felében vált egyértelművé, hogy megnyeri a meccset. A csapat játékosai minden erejüket mozgósítva hiúsították meg, hogy egy-egy látványos megmozdulás, váratlan húzás révén a Domino klasszisainak akarata érvényesüljön. Monoton, darálós pólót hozott a bajnoki döntő második felvonása, aki a látványosságot kereste a vízilabdában, ezúttal nem járt jól.
– Az történt, amit reméltem – mondja Földi László, a Vasas mestere. – Csütörtökön azért veszítettünk, mert nem volt egyenletes a produkciónk, későn ébredtünk, és a végén sem voltunk összeszedettek. Most abban reménykedtem, hogy kiegyensúlyozottan játszunk majd, szerencsére a reményeim valóra váltak. Ez a siker több egy győzelemnél, önbizalmat adhat a folytatásra.
A Vasas pólósait korábban is a hallatlan akarat és az elszántság jellemezte, ám kívülről gyakran tűnt úgy, hogy a játékosok félnek attól, mi lesz, ha hibáznak. Most viszont az volt a kívülálló benyomása, hogy a hibák mögött ott a többiek biztatása: a következő kísérlet biztosan sikerül…
– Egy-egy hiba sohasem öröm – folytatja Földi –, ám nincs annál rosszabb, mint amikor a játékos nem kockáztat. Ezerszer elmondtam és elmondom még a játékosaimnak, hogy bátorság nélkül nem juthatnak egyről a kettőre. Nálam több a becsülete annak a pólósnak, aki mer, és ezért néha hibázik, mint annak, akinek attól megbízható a teljesítménye, hogy nem vállalja a rizikót. Főként egy olyan klasszis csapat ellen, mint a Domino, amelyet csak akkor lehet legyőzni, ha a legparányibb esélyt is megjátsszuk.
Kovács István, a Domino-BHSE mestere nem a vereség miatt boszszankodott elsősorban, hanem azért, mert egy-két játékosa rendre rosszul döntött a vízben, olyan megoldást választott egy-egy szituációban, amely eleve halálra volt ítélve.
– Lett volna lehetőségünk arra, hogy nyerjünk, ezért fáj, hogy kikaptunk – mondja. – Szerencsénk sem volt, hiszen öt kapufát lőttünk, de az is igaz, hogy a megszokottnál rosszabbul használtuk ki az emberelőnyöket. A Vasas nem játszott jobban nálunk, de képes volt alkalmazkodni a mérkőzés darálós ritmusához, ezért nyerhetett. Egyetlenegy akciógólra voltunk képesek, ami egyértelmű bizonyíték arra, hogy a klasszisaink tompábbak voltak a kelletténél. Mindegy, megyünk tovább, már holnap meg kell mutatnunk, mit tudunk.
Bajnoki döntő, 2. mérkőzés: Vasas–Domino-BHSE 7-6 (3-2, 2-1, 1-1, 1-2). Az állás: 1-1. 3. mérkőzés: holnap, Kőér utca, 18.30 óra.