Foé emléke előtt tisztelegtek Párizsban

-LABDARÚGÁS- Nemes gesztussal zárult a Konföderációs Kupa díjátadása. Miután a sorozat döntőjében Franciaország aranygóllal 1-0-ra legyőzte Kamerunt, a két csapat kapitányai, Marcel Desailly és Rigobert Song együtt tartották a trófeát. A játékosok ezzel is tisztelegtek a csütörtökön tragikusan elhunyt kameruni, Marc-Vivien Foé emléke előtt.

Pedig kis híján elmaradt a kupa fináléja a tragédia miatt, ám végül Foé családja kérésére a kameruniak mégis pályára léptek. Noha Sepp Blatter nem sokkal a középpályás halála után már jelezte, hogy az afrikai válogatottnak játszania kell, nyilvánvaló, hogy nem a FIFA-elnök felszólítására futottak ki a csapatok. Rigobert Song a döntő előtt elmondta, hogy társuk emlékének adózva lépnek pályára, eleget téve Foé édesanyja és özvegye kívánságának is, akik ezt tartották az elhunyt emlékéhez legméltóbb gesztusnak. „A család óhaja motivált bennünket – mondta Song. – Egyhangúlag szavaztunk arra, hogy lejátsszuk a franciák elleni döntőt.”
A mérkőzés felvezetése megrendítő volt. A kameruniak, Foé 17-es számával díszített fekete mezben melegítettek be. A Saint-Denis-stadionba érkező szurkolók is lerótták kegyeletüket a középpályás emléke előtt. Sokan „Foé, szeretünk, ég veled!” feliratú pólót viseltek, mások fele-fele arányban francia, illetve kameruni színekkel díszített sálakkal érkeztek. Akadt olyan francia drukker is, aki erre az alkalomra nem hazája, hanem a kameruni válogatott mezét vette fel. A mérkőzésen mindkét csapat játékosai fekete karszalaggal léptek pályára.
A kameruni csapathoz vasárnap hajnalban csatlakozott Samuel Eto’o, aki szombat este a Mallorcával Spanyol Kupa-döntőt játszott. Csapata 3-0-ra verte a Recreativót, Eto’o pedig Foénak ajánlotta a diadalt.
A döntő egyébként alacsony színvonalú volt, de ennek ezúttal nem volt jelentősége. A gól nélküli 90 perc után Henry a 97. percben combbal perdítette a kapuba Thuram beadását, így Franciaország aranygóllal 1-0-ra győzött. Ez volt az első gól, amelyet Kamerun kapott a tornán. A franciák történetük során másodszor hódították el a Konföderációs Kupát, de a mérkőzést követően sem a győztesek, sem a vesztes kameruniak nem foglalkoztak a pályán történtekkel. „Nagy nap ez a mai, és egyben nagyon szomorú is – kezdte Winfried Schäfer, a kameruniak szövetségi kapitánya. – Ezúttal Foéért és egész Afrikáért játszottunk.” A kapitány a továbbiakban egyetlen szót sem áldozott a finálé elemzésére, meg sem próbált választ keresni csapata vereségére. A tréner szinte teljes nyilatkozatát Marc-Vivien Foé emlékének szentelte. „Harmincöt éve dolgozom a profi futballban, de még nem találkoztam olyan erős, kitartó és kitűnő játékossal, mint amilyen ő volt” – mondta Schäfer.
Jacques Santini, a franciák szövetségi kapitánya sem beszélt sokat a meccsről, szintén mellőzte a szakmai értékelést: „Elégedett vagyok, örülök, hogy öt évvel a világbajnoki cím után ismét hazai pályán ünnepelhetünk rangos sikert. Ha a futballt vesszük, Henry aranygólja marad meg az emberek emlékezetében, de szerintem többen emlékeznek majd a tragikusan elhunyt Foéra. A szememben nemcsak mi, hanem Kamerun is győztes. Korábban soha nem éltem át olyan tiszteletteljes gyászszünetet, mint amilyen a döntő előtt fogadta a csapatokat. Néma csend volt a stadionban, pisszenés sem hallatszott.”
Nos, Henry gólja után a díjátadás is tiszteletteljes volt, csupán Sepp Blatter FIFA-elnököt fütyülte ki a közönség. A svájci gyorsan át is adta a kupát Marcel Desaillynak, aki Rigobert Songgal együtt tartotta a trófeát, a szokásos fej fölé emelés ezúttal elmaradt. A két csapat játékosai egy óriási Foé-portré mögött sorakoztak föl, Song az ezüstérmet a kép sarkára akasztotta, a közönség pedig az elhunyt kameruni nevét skandálta.
A mérkőzést követően számos játékos úgy nyilatkozott, hogy a Konföderációs Kupát szükségtelen folytatni. A futballnaptár túlzsúfolt, gyakorlatilag 12 hónapon át játszani kell. Anglia ugyan nem szerepelt a tornán, de a The Sun című lapban Rio Ferdinand így nyilatkozott: „Mi szükség egy olyan versenyre, amelyre senki sem kíváncsi. Jó lenne, ha mindenki tudná: ha jó teljesítményt várnak el a sztároktól, akkor időt kell adni nekik a feltöltődésre. Mert ha nem pihenhetnek, akkor egyre több olyan eset lesz, mint szegény Marc-Viviené…” A Konföderációs Kupa létjogosultságát korábban is megkérdőjelezték, éppen ezért Michel Platini úgy nyilatkozott, 2005-ben minden bizonnyal utoljára rendezik meg a tornát. A franciák egykori klasszisa hozzátette még, hogy két év múlva is csak az érvényben lévő szerződések miatt játszanak majd.