Törő szerint…

Hír: Kialakult a negyeddöntő párosítása az Egyesült Államokban, a női labdarúgó-világbajnokságon: Brazília– Svédország, Egyesült Államok–Norvégia, Németország–Oroszország, Kína–Kanada. (MTI)

Törő szerint már réges-régen nem lehet egy kézlegyintéssel elintézni a női futballt.
„A múltkor kapcsolgattam a televíziót, persze amint futballra találtam, leragadtam. Ha hiszik, ha nem, jó néhány perc telt el addig, amíg föltűnt, hogy nők játszanak. Elképesztő mennyit fejlődtek, látszik rajtuk, hogy roppant elszántak, mindenre képesek, hogy a lehető legtöbbet kihozzák magukból. Itt jól jön a legendás női makacsság, tudják, amit ők egyszer a fejükbe vesznek…
Aligha véletlen, hogy többnyire azok az országok viszik a prímet a nőknél, amelyek a férfiaknál is vezető futballhatalmak. A mostani világbajnokság negyeddöntőjének mezőnye is tükrözi ezt, talán csak Kína és Kanada lóg ki a sorból. Az amerikaiak külön szám, amikor kinn jártam, láttam, hogy gyerekkorban együtt edzenek a lányok és a fiúk, az, hogy tizenkét-tizenhárom éves korukig közösen gyakorolnak, mindkét nemnek jót tesz.
Később persze, más és más stílus jellemzi őket, de ez így van rendjén. Az aligha várható el, hogy a nők olyan fizikumra tegyenek szert, mint a férfiak, de az erőnlétük természetesen szintén tökéletes lehet, és az ügyességük is megközelítheti a férfiakét. Magyarán, mindenben, ami gyakorlás útján fejleszthető, egyre meszszebb és messzebb juthatnak.
Véletlenek nincsenek, így nem csodálkozom azon, hogy a magyar női futballisták nincsenek ott az elitben. Az is igaz, hogy a körülményeik nem a legideálisabbak, de szerintem nagyobb hátrány, hogy nem láthatnak maguk előtt kiemelkedő klasszisokat. Ezzel együtt szerintem jobb, ha a futballt választják, mint a különböző, a nőiesség lényegét megcsúfoló, verekedős, erőlködős sportágakat. Én azt szeretem, ha a nő akkor is nő, ha sportol.”