Tényleg kíváncsi lennék rá, miként buzdítják a szurkolók Kovács Zoltán új csapatát… Mert azt tudjuk, hogy a Megyeri úton a Hajrá lilák!, meg az Újpest, Újpest! dívik, az azonban rejtély, mit kiabálnak a kínaiak, amikor gólt ér el egy ottani futballista. A csapat neve ugyanis: Sencseng Csianlipao...
„Már az is művészet volt, hogy megtanultam kiejteni a szavakat – mondta az elutazása előtt a magyar góllövőlistát hét találattal vezető futballista –, s biztosan lesznek gondjaim azzal is, hogy megértessem magam odakint. Az talán segít, hogy a város közel fekszik Hongkonghoz, így, gondolom, megértik az angol és a francia szót is.”
Elárulja azt is a 16-szoros válogatott, hogy nagyon nehéz döntésen van túl. Az egyik énje azt súgta, maradj itthon, a barátok, a társak között, a másik viszont arra biztatta, menj, használd ki a lehetőséget. Az utóbbit választotta…
„Ami rossz az Újpestnek, az most jó nekem. Nehéz helyzetben van a klubom, magyarán, alig van pénze, így mindenkinek kapóra jött a kínai ajánlat. Tény, forintot csináltak belőlem, de mivel annyira szeretem az Újpestet, hogy sok mindent megtennék érte, így ez sem lehetett kérdéses.”
Kovács azonban profi focista, az érdekeivel homlokegyenest szemben álló üzletbe természetesen nem ment bele. Nem is járt rosszul…
„Úgy vagyok ezzel a kínai szerződéssel, ha már mennem kell, akkor anyagilag ne jöjjek ki rosszul. Tény, a többszörösét kapom a bajnokság negyedik helyén álló csapatnál, mint itthon. Persze nem csupán erről szól majd az életem, ellenkezőleg, a fociról. A Pekingben játszó Kenesei Krisztián mesélte, hogy az ottani Premier League-ben, mert így hívják, olyan színvonalú meccseket játszanak, amelyek megállnák a helyüket bármelyik európai élbajnokságban. Azt nem mondom, hogy félek, de több, nagyobb a drukk bennem, mintha, mondjuk Ausztriába, szerződtem volna. Biztos az is teszi, hogy korábban még soha nem jártam Kínában. Most ezt hosszú távra bepótolom.”
Kényszerűségből meg kell ismerkednie az egyedülléttel is, legalábbis átmeneti időre. A felesége és a kisfia egyelőre itthon maradt, majd akkor repül utána, amikor a férj összkomfortot teremtett, s belakta az új otthont.
„Jobb, ha addig itthon maradnak, felesleges izgalmaknak, kalandoknak miért tenném ki őket. Nem lesz könnyű, de legalább naponta lesz célom, hogy rendet teremtsek, s olyanná alakítsam a lakásunkat, mintha az itt, Magyarországon lenne. A kínai konyhát, a rizst majd megszokjuk, lakik arrafelé azért rajtam kívül is néhány európai. Ha nekik nincs gondjuk, nekünk miért lenne?”
Szexbotrány sodorja válságba a spanyol kormányt
