Jürgen Klinsmann lesz a főnök

L A B D A R Ú G Á S A mai napon előreláthatólag befejeződik a német futball legújabb vajúdása, és végre kialakul a nemzeti tizenegy irányításáért felelős csapat. A szövetségtől kapott értesülés szerint Rudi Völler utódai aláírják a szerződéseket.

Röviddel a labdarúgó Európa-bajnokság után Németországból váratlan e-mail érkezett Kaliforniába: „Ha edző leszel, szívesen lennék menedzser melletted.” A feladó Oliver Bierhoff volt, a címzett pedig Jürgen Klinsmann. Az akkor vidám közleménynek szánt fantazmagória mára komoly formát öltött. A Német Labdarúgó-szövetség (DFB) végre célba ért: a válogatott munkáját a 2006-os világbajnokságig vezető úton triumvirátus irányítja majd, Jürgen Klinsmann (csapatfőnök), Holger Osieck (edző) és Oliver Bierhoff (menedzser) összeállításban.
Nem lesz könnyű a dolguk. A szurkolók között tartott közvélemény-kutatás eredménye ugyanis általános kétségeket hozott felszínre. A megkérdezetteknek mindöszsze 8 százaléka tartja alkalmasnak a jelenlegi játékosállományt arra, hogy megállja a helyét a nemzetközi mezőny legjobbjai között. Ha a kiszemelt jelöltek ma kötélnek állnak, és Frankfurtban a – DFB székházában – végre elkötelezik magukat, akkor mázsás kő hullik le a szövetség funkcionáriusainak a szívéről, akik számtalan jelölt elutasító válasza után nem engedhettek meg maguknak még egy melléfogást.
A családjával – feleségével és két gyermekével – a tengerentúlon élő Klinsmann bizakodó hangulatban érkezett meg szülőföldjére, és első nyilvános fellépésével azonnal alátámasztotta a reményt, amely az új csapatfőnökkel szemben megnyilvánul: legyen intelligens, friss, józanul gondolkodó és minden tehertől mentes. A családi péküzlet hajdani segédje Amerikában szakmai tanácsokkal segítette a Los Angeles Galaxy csapatát, és üzletrészt vállalt a Soccer Solutions marketingvállalkozásban. Inkognitóban még pályára is lépett az alacsonyabb osztályokban, ahol Jay Goppingen álnéven kergette a labdát, utalva ezzel szülővárosára, a Baden-Württemberg tartományban fekvő Göppingenre, ahol negyven évvel ezelőtt látta meg a napvilágot. Pénteken ünnepli 40. születésnapját. A Stuttgart és a Bayern München szolgálatában 221 Bundesliga-meccsen szerepelt, és 110 gólt rúgott. A válogatottban 108 alkalommal játszott, tagja volt az 1990-es világbajnok és az 1996-os Európa-bajnok együttesnek. Amikor 1988-ban az év labdarúgójának választották, a szavazatok 70 százalékát kapta. Tudását azután Milánóban, Monacóban, a Tottenhamben és Genovában kamatoztatta. Jellemző rá saját személyének megítélése: „Ne tartsanak példaképnek, mert ez a fogalom olyan elkötelezettséggel párosul, amelynek nem tudok és nem is akarok megfelelni.”
Játékának egyik meghatározó jellemzője mindig is a szabadjára eresztett indulatok voltak. Az óvatos taktikázás nem tartozott a repertoárjába. Egy olasz újságíró kérdésére, hogy mi az erőssége és mi a gyengéje, Klinsmann így válaszolt: „Az ellenfelem, de ugyanakkor jómagam sem tudom, hogy a következő pillanatban mit csinálok a labdával.” Ennek tanúbizonyságát adta, amikor az idei Eb alatt kijelentette: „Elkeserítő a kép, amely a szövetségről is képet fest.” A kritika ellenére most mégis rá esett a választás. Botrányoktól mentes karrierje nagyobb súllyal esett latba, mint vélt tapasztalatlansága, hiszen edzőként – noha rendelkezik a megfelelő diplomával – soha nem dolgozott. Ezen a téren a Beckenbauer oldalán egyszer már világbajnoki címet szerzett Holger Osieck segíti, aki legutóbb Kanada válogatottját irányította, majd a nemzetközi szövetség, a FIFA szolgálatába állt, mint a technikai fejlődésért felelős osztály vezetője. A triumvirátust a fellépésével mindig példamutató gentlemanre emlékeztető Oliver Bierhoff teszi teljessé. Az egyetemi képesítéssel rendelkező közgazdász a börze világának specialistája. A hetvenszeres válogatott csatár aranygóljával nyert Eb-aranyat a Nationalelf 1996-ban.