Külföldiek a palánk alatt

K O S Á R L A B D A Légiós itt, légiós amott, megszokott módi. Különösen a kosárlabdázóknál, ahol sok-sok csapatban akár a kezdő ötös is felállítható a nem hazánkban született játékosokból. Hiába, van pénz ebben a sportágban, a klubok – ki tudja, miként – mindig horgukra akasztanak egy bőkezű támogatót. Az így befolyó összeg egy részét pedig rendre a külföldiek szerződtetésére költik – ebben a holt idényben sincs ez másként.

Csak amerikai játékosból igazoltak ez idáig egy tucatot a férficsapatok (mérget vehetünk rá, hogy a két és fél hét múlva rajtoló bajnokságig még növekszik ez a szám), nyilvánvalóan nem bagóért. Emellett lett, szerb-montenegrói, cseh, bosnyák, szlovén, sőt még mexikói kosaras is hazánk egyik együttesében tűnik majd fel, bizonyítva a tézist: ebben az eredménycentrikus világban jobban bíznak egy tapasztalt, sokat megélt pontgyárosban, mint a saját nevelésű fiatalokban. Hogy jól van-e ez így, nem kérdés, ám a kényszerhelyzet nagy úr: a szponzor azért adja a pénzét, hogy eredményt lásson, eredmény pedig értelemszerűen a rutinos légióssal nagyobb eséllyel érhető el, mint az ifimeccsekhez szokott huszonévesekkel.
A hölgyek esetében némiképpen más a helyzet: a legjobbak, az Európa-szerte neves csapatok már-már bármit megengedhetnek maguknak, míg a többieket azért felettébb szorítja a nadrágszíj. Ketté is szakadt a mezőny évek óta, szinte biztos, hogy a soron következő bajnokságban a mezőny második felét még idegenben is harminc-negyven ponttal győzi majd le például a Pécs, Sopron kettős.
Nem véletlenül említjük ezt a két, Euroligában is esélyesnek számító alakulatot. A baranyaiak többek között a WNBA-t megjárt, a Detroit Shockkal 2003-ban bajnoki címet szerző horvát Korie Hlede-t, valamint az egykoron Sopronban imádott, szerződtetését a francia elitcsapatok is szorgalmazó Daliborka Vilipicet édesgették magukhoz. A cél mi más lehetne, mint az újabb Eurolia-négyes döntőn való részvétel – a bajnoki címvédés mellett természetesen.
Naná, hogy a soproniak első számú klubjánál is így van ez. A szakvezető, Natalia Hejkova szerint Ibizán paradicsomi körülmények között edzőtáborozó hölgykoszorú olyan neves játékosokkal erősítette meg keretét, mint a Blahuskova, Borovickova kettős. Mindazonáltal a két élcsapatunknál a neves külföldiek mellett igyekeznek a fiatal tehetségeknek is egyre több szerepet adni, Pécsett többek között Fegyverneky Zsófia, Szakács Ildikó, Czukor Tünde, Sopronban pedig Szlimák Hajnalka, Honti Kata és Vajda Anna igyekszik mihamarabb húzóemberré válni.
Szolnokon, Diósgyőrött és a BSE-nél is bíznak a külföldiekben (a városmajoriak speciel nem „kis halat fogtak” a WNBA-bajnok Kedra Holland-Corn személyében!), azaz a legjobbak között érdekes rivalizálás van kilátásban.
A kosárlabda azon kevés sportág közé küzdötte fel magát, ahol nem csak önmagukért, hanem a szurkolókért is küzdenek az együttesek – bizony, a tömött lelátókkal, a sok-sok ezer fanatikussal sok helyütt még a (magyar) labdarúgás népszerűségét is megelőzi ez a látványos labdajáték. Van bevétel, nem véletlen tehát, hogy a külföldiekre is van pénz. A válogatott gondjait azonban ők nem oldhatják meg (noha komolyan felvetődött az uraknál az amerikai Ledon Green, a hölgyeknél az orosz Jekatyerina Lisina honosítása), a nemzetközi szintéren már csak a magyar játékosokra támaszkodhatnak a kapitányok. Ez viszont, ha abból indulunk ki, hogy egyik csapatunknak sem sikerült az Európa-bajnoki középdöntőkön kivívnia a kontinensbajnoki részvételt, nem kis problémának tekinthető. Persze, a pótselejtezőn újra lehet majd bizonyítani.