A grund krónikása

Egy tanú jelentkezett. Egy tanú azok közül, akik gyerekkorukban a kispesti grundon nevelkedtek. Azon a helyen, ahol a később világhírűvé vált játékosok, Puskás, Bozsik és társaik cseperedtek fel. A tanú ma Németországban él, Kesztyűs Tibornak hívják, és valaha úgy könyvelték el, hogy nagy játékos lehet. Puskás azt nyilatkozta róla 1952-ben: „Olyan kitűnő képességű, hogy a válogatottban a helyemre léphet.” Csakhogy annyi minden közbeszólt. A szerző sorsának alakulása azonban nem zárta ki, hogy idős korában emlékezzen, mert bőven van mire. Édesapja például egy időben a kispesti pálya gondnoka volt.
Régi idők mozija, régi idők focija – mondhatnánk. Kesztyűs Tibor olyan figurákra emlékezik, akik meghatározói lettek a magyar futballnak (vagy felfedezői a nagy játékosoknak), és olyan eseményekről mond véleményt, olyan mérkőzésekhez fűz kiegészítő, máig ismeretlen adalékokat, amelyek foglalkoztatják a közvéleményt. A szerző szerint a világszemlélet alapozta meg Sebes Gusztáv szövetségi kapitány és Bozsik „Cucu” bizalmi viszonyát; Puskás Öcsi édesanyja tulajdonságait örökölte, amikor nagyszájú lett, gyors felfogású és nyílt szívű. Megtudhatjuk továbbá, hogy Guttmann Béla miért hagyta ott a Kispestet stb. Életsorsokat, a háború megpróbáltatásait, az ötvenes éveket, a játékosvándorlásokat, az 1954-es világbajnokság momentumait eleveníti fel többek között a szerző. Az emléksorok az 1956-os emigrálással érnek véget. A memoár méltó a figyelmünkre.
(Kesztyűs Tibor: A külváros – Kispest peremén. Kairosz Kiadó, Budapest, 2004. Ára: 1000 Ft.)