Térségünkben a sport és a politika évtizedekig a kelleténél jobban összefonódott egymással. A labdarúgó-szövetségnek adott ultimátuma kapcsán manapság ismét attól hangos az orosz sajtó, hogy a Kreml túlságosan beavatkozik a sportéletbe…
– A társadalmi szervezetek dolgába az állam nem avatkozik bele, ugyanakkor tény, hogy a világtrendnek megfelelően egyre nagyobb szerepet játszik a testnevelési kultúra és a sport felvirágoztatásában. Az említett vita sokkal inkább arról szól, hogy az orosz sport mára egyfajta rendszerválsággal küszködik. A szakszövetségek a társadalmi szervezetekről alkotott 1999-es törvény alapján működnek, ez a szabályozás azonban láthatóan elavult, újat kell kidolgozni. A labdarúgó- és jó néhány más szövetséggel a probléma az, hogy alapszabályzatuk ellentmond a józan ész törvényeinek, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság kartájának, s egyfajta sajátos szektákként, zárt részvénytársaságokként működnek. Az államtól támogatást kapnak, amellyel aztán nem hajlandók elszámolni. Tevékenységük elszakadt a társadalomtól, költségvetésük átláthatatlan, működésük érthetetlen, eredményeik pedig siralmasak. Leglátványosabb példa a labdarúgó-válogatott mélyrepülése.
– A portugáloktól elszenvedett 7-1-es vereség mellett érzékeny pofon volt az orosz sportrajongók számára az is, hogy a szebb napokat látott hokisok ismételten leszerepeltek a világversenyeken, de az olimpián sem a megszokott eredményeket produkálták sportolóik. Miként éli meg ezt az érezhető hanyatlást és mit tehet a felemelkedés érdekében?
– Két és fél éve, mióta a miniszteri székben ülök, e balsikerek okainak megszüntetésén fáradozom, s mint már említettem, arra a következtetésre jutottunk, hogy a problémák az orosz sport jogi bázisának gyengeségére és sok tekintetben
a végzett munkáért érzett felelősség hiányára vezethető vissza. A változtatáshoz azonban idő és türelem kell.
– Beszéltünk a sport és a politika viszonyáról, amely a negatívumok mellett pozitív hozadékkal is járhat. Így például feltehetően ennek köszönhető, hogy még a szovjet időszakban, főképp a moszkvai olimpiára épített létesítmények nem lettek az enyészeté. Vajon mekkora lökést adna az orosz sportnak, s az egész országnak, ha pályázatuk sikeres lenne a 2012-es olimpiára?
– Egy számunkra kedvező döntés vitán felül nagy lendületet adna nemcsak a sport, de általában az infrastruktúra fejlődésének, s nem csupán Moszkvában. Az olimpia igazi ajándék lenne a sportolóknak és a sportkedvelőknek, s a rendezés lehetősége, mint mindenütt, a nemzetpolitika prioritásává tenné a sportot. Biztos vagyok abban, hogy bizonyos objektív nehézségek ellenére Moszkva kitűnő házigazdája lenne a 2012-es olimpiának. Ennek lényegében minden feltétele biztosított. A pályázók többségével ellentétben például gazdag tapasztalatunk van a nagy nemzetközi versenyek rendezésében, Moszkvában már most érezhetően fejlődik a sport infrastruktúrája, hogy csak egyet említsek, nemrégiben adtuk át a krilatszkojei Jégpalotát.
– A sport normális esetben nem csak az államtól várhat segítséget. Milyen szerepet játszik ma önöknél a támogatásban a magántőke?
– A magántőke jelentős részt vállal az orosz sport működtetésében. Más kérdés, hogy a mecénások, szponzorok, befektetők munkájának feltételei nincsenek világosan lefektetve, ami ismét csak a jogi szabályozás hiányosságaira vezethető vissza. Az is igaz, hogy a biznisz inkább a marketingszempontból vonzó sportágakat keresi, így a futballt, a jégkorongot és a kosárlabdát. E téren igyekszünk változtatni, így már sikerült bevonni a magántőkét egyes gyermek- és tömegsportrendezvényekbe is.
– Ha a sportról beszélünk, akkor hajlamosak vagyunk leragadni az élsportnál, önöknél azonban komoly hagyománya van a tömegsportnak is. Mára mintha eltűnőben lenne ez a háttér, miközben egyre tragikusabb méreteket ölt a lakosság egészségi állapota, a népesség fogyása. Mit tesznek e trend megváltoztatása érdekében?
– A demográfiai helyzet Oroszországban valóban okot ad a nyugtalanságra. A statisztikák szerint lényegében csupán az iskolások harmada mondható egészségesnek. A problémák ugyanabból fakadnak, mint máshol, így önöknél is. A gyerekek egészségtelenül sok időt töltenek a számítógépek előtt, keveset mozognak, helytelenül táplálkoznak és már korán elkezdenek dohányozni, alkoholt fogyasztani. A nemzet egészsége, amely szélesen vett értelemben magába foglalja az általános kultúrát, kihat az ország nemzetközi presztízsére, de a védelmi képességekre is, így karban- tartása alapvető feladatunk. Ezért életet leheltünk a már-már elfeledett szpartakiádokba. A szovjet időkben e tömegsportrendezvények ugyanis nemcsak széles tömegeknek adtak alkalmat a sportolásra, de nagyszerű utánpótlásbázisnak is számítottak.
A két Vjacseszlav csatája. Immár harmadik hónapja tartja izgalomban az orosz sportkedvelő közvéleményt a két Vjacseszlav, Fetyiszov sportminiszter és Koloszkov labdarúgó-szövetségi elnök csatája. Előbbi, pontosabban a rajongók és nem utolsósorban Putyin orosz elnök számára a portugáloktól elszenvedett megsemmisítő, 7-1-es vereség után telt be a pohár. A több mint húsz éve a posztján lévő Koloszkovot azonban nem rendítette meg sem az orosz futball mélyrepülése, sem pedig a sporttárca kemény fellépése. Le akarta őt váltatni már Jelcin is, sikertelenül. Ezúttal a FIFA-t és az UEFA-t hívta segítségül a sportdiplomata, s a nemzetközi szervezetek szankciókat helyeztek kilátásba, amennyiben az állam nyomást gyakorol a szövetségre. Fetyiszovék erre visszafogtak a kezdeti lendületből, Koloszkov pedig magabiztosan kijelentette, csak akkor távozik, ha a válogatott nem jut ki a 2006-os világbajnokságra. (S. G.)
