Magyar játékosnak eddig nem adatott meg, hogy a földkerekség legrangosabb ligájában kikorcsolyázhasson. Gröschl Tamás a draftig, Szuper Levente pedig a kispadig jutott, de a hivatalos magyar debütálás még várat magára. Egészen biztosan tovább, mint a fordított képlet, az NHL-játékos magyarországi premierje.
A magyar sportsajtót is keresztül-kasul bejárta a hír, hogy az észak-amerikai profiligában a tulajdonosok és a játékosok közötti bérvita miatt valószínűleg elmarad a 2004–2005-ös idény. A torzsalkodásnak egyértelműen az európai országok a nyertesei. Nemcsak az innen származó hokisok tértek haza tömegével, hanem az amerikaiak egy része is az öreg kontinensen igyekszik karbantartani magát.
A magyar klubok is megpróbáltak élni az alkalommal, mindenekelőtt a címvédő Alba Volán, eredménytelenül. Ezért különösen meghökkentő, hogy éppen a puszta létért küzdő Ferencváros ért révbe. Csak néhány adat a zöld-fehérek helyzetének jellemzésére. A bajnokság rajtja előtt kiderült, hogy már csak a hagyományokhoz való ragaszkodás miatt viselik a klub színeit, mert attól egyetlen fillért sem kapnak. Azóta annyi változott, hogy szorult helyzetükre való tekintettel az egyesület több részletben 2,5 millió forintot kiutal nekik, így durván 20 millió forintból gazdálkodhatnak. Összehasonlításképpen: a Volán költségvetése jóval meghaladja, a Dunaújvárosé majdnem eléri a 100 milliót, de még Újpesten is kétszer annyit fordíthatnak hokira, mint a Fradinál. Nem beszélve arról, hogy e három gárda fedett pályán készülhet és játszhat, amíg az FTC számára az AstraZeneca csarnok megfizethetetlen, 36 ezer forint plusz áfás óradíja miatt inkább visszaköltözött az omladozó Kisstadionba. (Amelyről Kovács Zoltán főtitkár találóan jegyezte meg: azért nem zárják be, mert nincs rá pénz, hogy lebontsák.) Havi viszonylatban durván kétmillió forint elviselhetetlen teher.
Rob Niedermayernek nagyjából ennyi egy napi bére az NHL-ben… Hogy akkor mit keres a Ferencvárosban? Valószínűleg kalandot. De persze azt találhatna Székesfehérvárott, Dunaújvárosban is, avagy mondjuk Szlovákia bármelyik hokiközpontjában, ha már egyszer nem a nyugat-európai nívóra vágyik. Ő mégis a Fradit választotta.
Persze nem így történt. Még csak nem is úgy, hogy a zöld-fehérek menedzsmentje minden követ megmozgatva elcsábította. Az ügylet teljes egészében Kassai György magánakciója. Az egykori válogatott játékos érdeklődésünkre elmesélte a meghökkentő történetet.
– Amikor novemberben sejteni lehetett, hogy az idén elmarad az NHL, kipattant az agyamban az ötlet, meg kell próbálni idehozni egy-két játékost. S mivel az én ereimben zöld-fehér vér csorog, csakis a Fradi jött számításba. Megkértem Torontóban élő barátomat, Glatz Attilát, aki egy koncertszervező irodánál dolgozik, és kiterjedt kapcsolatokkal rendelkezik, hogy járja körbe a témát. Már másnap visszahívott, hogy nem reménytelen az ügylet. Sikerünkhöz szerencse is kellett. Egyrészt, a két játékos eddig sehová sem kötelezte el magát, másrészt Niedermayer a kanadai válogatottal tavaly már járt nálunk, így tudja, mire számíthat.
Ez eddig mind szép, de miből és hogyan lehet megfizetni a két klaszszist? Kassai szerint Niedermayer és Strudwick nem a pénzért jön ide, különben is, az NHL „szakszervezete” révén a szünet dacára előbbi így is kétmillió, utóbbi pedig 625 ezer dollárt tehetett zsebre. Kassai György abban bízik, hogy a két játékos érkezése a szponzorok fantáziáját is megmozgatja. Legalább annyi pénz kell, hogy az AstraZeneca csarnok bérleti díját kifizessék, mert a Kisstadion egyébként patinás légkörével mégse kellene megismertetni a híres vendégeket.
Az emberben bujkáló kisördög még egy kérdésre vár választ. Mi történik, ha a két kanadai hokis meggondolja magát, illetve ha kapva az alkalmon, más klub megpróbálja elhalászni őket az FTC-től?
– Magyarországon január 17-én járt le az átigazolási időszak, itthoni vetélytársainktól tehát nem kell tartanunk – felelte Kassai. – Niedermayer és Strudwick játékengedélye a következő két hónapra hivatalosan a Ferencvárosé, ha bárki le akarná őket igazolni, annak a Fradival kell megállapodnia. De ahogy a játékosoknak, nekünk sem az a célunk, hogy túladjunk rajtuk. Kilencvennyolc százalék, hogy február 14-én a Ferencvárosban mutatkoznak be! Az említett hazai vetélytársak egyébként cseppet sem irigykednek, inkább csodálkoznak, s örülnek, mert így izgalmasabb lesz a bajnokság. S akkor mit mondjon a semleges néző? Köszönetet Kassai Györgynek…
Kacsa, nem kacsa. Rob Niedermayer (30 éves) tavaly játszott a 9-2-es vendéggyőzelemmel végződött Magyarország–Kanada mérkőzésen, de természetesen nem ez pályafutása csúcsa. A 95 kg-os, 188 cm magas csatár világbajnok (2003), s ugyanabban az évben NHL-döntőben szerepelt. A ligában eddig 748 meccsen 140 gólt ütött és 218-at készített elő. Klubjára nézve hatalmas kacsa (Anaheim Mighty Ducks), higgyünk benne, ezt a jelzőt nem küldi hozzánk maga helyett. Jason Strudwick (29 éves, 102 kg, 191 cm) nem olyan ismert játékos, mint Niedermayer, de kilenc idényt már lehúzott az NHL-ben, és hátvéd létére 363 mérkőzésen 7 gólt és 22 gólpasszt jegyzett, jelenleg a New York Rangers hokisa.
