Nemes célért futnak kétezer kilométert

H o s s z ú t á v f u t á s

Hétfőn nekivág majd kéthetes, 2000 kilométeres útjának a Sodexho Körmaraton Magyarország tizenkét fős mezőnye, amelynek tagjai nem vetély-, hanem váltótársai egymásnak. A sportszakmai kihívás természetesen az irdatlan táv megtétele az előirányzott időn belül, az igazi cél azonban ennél sokkal magasztosabb: a jótékonysági futás résztvevői az akadálymentesítés, azaz a fogyatékkal élők segítésének fontosságára kívánják felhívni a figyelmet.
– Miért ezzel az eszközzel élnek, és milyen eredményt remélnek tőle? – kérdeztük Balog Tibor hoszszútávfutót, főszervezőt.
– Futóként magammal mint élő reklámfallal szolgálhatok, innen az indíttatás. Tíz évvel ezelőtt a paralimpiai csapat népszerűsítésére vállalkoztunk, egyáltalán nem sikertelenül. A barcelonai győztesek ugyanis 1992-ben még egy mikrohullámú sütőt kaptak, az atlantaiak 1996-ban viszont már egymillió forintot. Most is abban bízunk, hogy akciónk hatására valakinek eszébe jut, hogy építsen egy rámpát, húzzon fel egy liftet, és így tovább. Az ilyen vállalkozások megmozgatják az embereket, nem csak az értelmükre, a szívükre is hatnak. Erre számos példa akad; a minap reggel kilenckor tárgyaltunk egy céggel, délelőtt tizenegykor pedig már ott állt az irodánk előtt egy megpakolt teherautó, ezzel a vízutánpótlásunk gyorsan megoldódott.
– Szükségük is lesz folyadék-utánpótlásra, ha valóban két héten belül akarják lefutni a kétezer kilométert. Hogy fest a pontos ütemezés, mekkora egy-egy napi adag?
– Reggel kilenctől délután négyig futunk, addigra meg kell érkeznünk az adott településre, hogy ott céljainkat kommunikálni is tudjuk. Így aztán egy főre naponta tíz-húsz kilométer jut, illetve a „vaddisznók” harmincat is bevállalhatnak.
– Önmagát főszervezőként melyik kasztba sorolja?
– Természetesen a „vaddisznók” közé.