Még esernyő sem volt

B I R K Ó Z Á S

Sajnos tőlünk igazából csak Hegedűs Csaba ért el számottevő eredményt az elmúlt heti birkózó-világbajnokságon. Ez akkor sem hatna szívderítően, ha visszamennék abba az időbe, amikor a hajdani tuskirály még versenyzőként járta a világot. Elvégre 70-es évekbeli válogatottunkban is jó néhányan akadtak, akik rendre éremszerzési eséllyel indultak a soros világversenyen. Most Kantonban ugyanez volt a helyzet, de csak Hegedűsnek termett babér, akit megválasztottak a pekingi olimpia birkózóversenyeinek szervezési igazgatójává. Versenyzőink a három szakágban – kötöttfogás, szabadfogás, nők – mindössze három ötödik helyet tudtak felmutatni; Oláh Tibor, Deák Bárdos Mihály és Sastin Marianna révén.
Tény, hogy tavaly a budapesti vb-n saját maguk tették magasra a mércét. Akkor Deák Bárdos, Virág, Ritter és Sastin ezüst-, Bárdosi, Majoros és Aubéli bronzérmes lett, hogy az egyéb helyezéseket ne említsük. Ami Kantonban megesett, azt egyénekre lebontva lehet magyarázni, de együttesen mégis nagyon nehéz. Mert igaz ugyan, hogy a tavalyi dobogósaink közül ketten most is éremért birkóztak, Virág műtét után jött viszsza, Ritter és Majoros egy súlycsoporttal fentebb ment, Bárdosinak és Aubélinak pedig pechje volt a sorsolással, ám minden nyűg és sorscsapás dacára legalább egyvalakinek akkor is kellett volna lenni, aki úgymond tartja az „esernyőt”. Mint Majoros tette Athénban. Róla persze már nemigen lehet több bőrt lehúzni. Amióta olimpiai bajnok lett, legalább kétszer gondolta meg magát, hogy akkor most még folytassa-e tovább vagy se. Mindenesetre, ha egyszer majd megkérdezik tőle: „És az utolsó versenyeden mi történt?”, fura lesz azt válaszolnia: „Nem jött értünk a busz a szálloda elé, így nem értem oda a meccsemre.” Ez persze a rendezők sara. Akármi is lesz Majorossal, arra, hogy 67-68 kilóról majd lefogy ötvenötre, senki se számítson. Vegyük hozzá, hogy az ötszörös vb-ezüstérmes Deák Bárdos csak Pekingig folytatja, és vélhetően a többdiplomás Virág se a szőnyegről szándékozik nyugdíjba menni. Van persze egy Lőrincz Tamásunk, aki még nincs 20 éves se, idén Moszkvában Európa-bajnok lett, és most Kantonban is legyőzött egy korábbi világbajnokot, akadnak más tehetségeink is – Németh Iván idén megnyerte a junior-vb-t –, egy-két kiragadott eredménnyel mégis könnyen becsaphatjuk önmagunkat.
A hazai válogatóversenyeken, de az országos bajnokságokon is, ma már olyan kevesen indulnak, hogy a szakvezetésnek alig van kikből válogatnia. A szabadfogású világversenyeken már régóta nem veszünk részt teljes csapattal, és most megesett, hogy a kötöttfogásban sem tudtunk hét arra érdemes versenyzőt kiállítani.
Eljön az idő, meglehet, már itt is van, hogy szembesülnünk kell vele: a kevesebből nem lehet többet meríteni.