Kis különbség, többnyire a javunkra

K A J A K - K E N U Egy kivételével valamennyi futamban lesz magyar induló a vasárnap délutáni ötszáz méteres döntőkben a duisburgi kajak-kenu világbajnokságon, csak a vb-újonc Sáfrán Mátyásnak nem sikerült teljesítenie a magyarok esetében kötelezőnek tartott feladatot. A tizenkét olimpiai versenyszám közül is ez az egyetlen hibapont, a többi tizenegyben a magyarok kivívhatják az ötkarikás részvételt a hét végén.

(Duisburg)
Egyrészt a kajak-kenu már rég nem a volt szocialista tömb sportága, másrészt az olimpiát megelőző kvalifikációs világbajnokság mindig sokkal keményebb, mint a többi, így hát nem meglepő, hogy a magyar kajak-kenusok tegnap több futamban is rendkívül szoros versenyben vívták ki a döntős részvételt. Kajak kettesben Kammerer Zoltán és Kucsera Gábor, kenu kettesben Kozmann György és Kolonics György is csak néhány centivel előzte meg a rivális egységet, amely már kiesett.
Kammererék szereplését a csütörtöki baki után megkülönböztetett figyelem övezte. Ezer méteren előfutamukban az élen haladtak, de korábban kiengedtek a kelleténél, s az ausztrálok besurrantak előttük. Emiatt gyilkos középfutamba kerültek a németekkel, a horvát színekben induló Janic fivérekkel, a spanyolokkal, az olaszokkal és az oroszokkal együtt. S ezzel nem értek véget a megpróbáltatásaik. Valamit elrontottak a rajtnál, s fél másodperces hátránnyal indultak a mezőny után. Száz méterrel a cél előtt még csak negyedikek voltak, de nem véletlenül a vb címvédői, iszonyatos hajrával bejöttek másodiknak. (Férfi kajakban mindenhol az első két helyezett és a négy középfutamból a legjobb harmadik idő került döntőbe.) Kammerer még tegnap délben is füstölgött: „Hiába mondtam be a hoppot az előfutamban, Kucsi csak nem pörgött, éreztem, hogy baj lehet belőle. Az is lett. A középfutamban aztán kicsúsztunk a rajtgépből, de nem mertünk korrigálni, mert az indítás előtt tíz másodperccel már nem szabad mozogni, féltünk tőle, nehogy kizárjanak. Azt hittem, hogy kiesünk, de iszonyatos pörgéssel feljöttünk másodiknak” – elevenítette fel kínlódásukat. A tegnapi, ugyancsak gyilkos középfutamot érdekes módon már angyali nyugalommal értékelte: „A németek nagyon elmentek, de úgy éreztem, simán bejövünk másodikként.” Nem egész egy tized, mintegy tíz centi volt az a „sima”. Azt mindenesetre leszűrhettük, a fogadkozások ellenére Kammereréknek ezen a távon csak az ezüstérem lehet a céljuk, a németek számukra is verhetetlenek.
Kozmann és Kolonics még kisebb különbséggel jutott tovább a románok mögött, illetve az ukránok és a tovább nem lépő oroszok mögött. A kiesett Uljegin, Kosztoglod egység tavaly egyhajónyi előnnyel nyerte meg a szegedi vb-t. „Olyan volt, mintha már döntőt mentünk volna. Remek pálya, szoros verseny, izgalom és szerencsére megkönnyebbülés” – foglalta össze tömören a történteket Kozmann György.
A férfiak közül érdekes módon annak lesz a legnehezebb dolga a döntőben, aki a középfutamából a legkönnyebben evezett tovább: Vereckei Ákosnak. Az e távon utoljára 2001-ben győztes kajakos jó sorsolást kapott, a német Ems mögött lazán a fináléba siklott, ám összességében jócskán a leggyengébb idővel. A döntőben neki még az olimpiai kvótát jelentő 8. helyért is keményen meg kell küzdenie, bár Angyal Zoltán szövetségi kapitány szerint a fináléban a rutinos versenyzők általában jól teljesítenek.
A hölgyek tegnap is kifogástalanul lapátoltak. Kettesben Paksytól és Benedektől ezt el is vártuk, Kovács Katalint egyesben kicsit féltettük, hiszen az idén már az amerikai Johnsontól és a svéd Paldaniustól is kikapott. Ám ezúttal rácáfolt a kétkedőkre, valamennyi középfutamot tekintve a legjobb idővel került a döntőbe, így négy év szünet után visszahódíthatja a részben önként átadott trónt.