A körülbelül ötvenezer vak honfitársunk közül bizonyosan egyetlen, Pataki István az, aki birkózó szakedzői képesítést szerzett. Ennek is megvan a maga előzménye, hiszen a jászberényi születésű sportember 16 évesen éppen a birkózószőnyegen sérült meg, ami után orvosi műhiba következtében elveszítette a látását. Élete további stációi is megérnek egy misét, a lényeg, hogy hosszú évek óta masszőr-reflexológusként keresi kenyerét, miközben birkózóklubokban „gyúrja” társait.
Fogyatékossága ellenére folyamatosan képezte magát, 2004-ben (társai és tanárai segítségével) főiskolai diplomát szerzett birkózó szakedzőként a Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Karán, ismertebb nevén a TF-en. Bár nagy álmát, azt, hogy ifjú látássérült sorstársait oktassa küzdősportra, egyelőre nem tudta megvalósítani, de tanulási vágya kiapadhatatlan jeleként az idén a birkózótréneri mesterképzésbe is belevágott. Pontosabban belevágott volna. Jelentkezett, felvették, oktatni azonban nem akarják a TF-en, arra hivatkozva, hogy a törvényi szabályozás szerint alkalmatlan az edzőségre.
Igazát, de legalább hivatalos véleményt keresve az egyetem fogyatékosügyi koordinátorához fordult, aki az esetleges diszkrimináció miatt vizsgálatot indított. A TF további illetékesei nem nyilatkoztak az ügyben, így egyelőre rejtély, hogyan, miként alakulhatnak a látássérült sportember tanulmányai, az élete.
(Részletes riportunk a keddi Magyar Nemzetben olvasható.)
