Egy T betűn múlt minden Horvátország ellen

Tulajdonképpen ide csak annyit kellene írnunk, hogy CSÁSZÁR GÁBOR. De Mocsai Lajost kisebb tragédia érte a horvátok elleni Eb-középdöntő utolsó másodperceiben.

2012. 01. 25. 20:56
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Legutóbb novemberben léptünk pályára Horvátország ellen, egy verseci tornán, akkor a Mocsai-gárda – már a csehek és a szerbek elleni győzelmek után tornagyőztesként, tehát tét nélkül – 30-22-re kikapott Versecen. Lám, a világ mekkorát fordult, a két megnevezett délszláv gárda már a magyar–horvát meccs előtt az egymás elleni elődöntőre készülhetett – a szurkolók már kedden hangoltak erre… –, más olvasatban viszont így néz ki: a mezőny annyira kiegyenlített, hogy pár hét alatt bárki bárkit képes megverni. (Lábjegyzet: a mi csoportunkban győztes Spanyolországgal és az Eb utolsó előttijével egyaránt döntetlent játszottunk a napokban.)

A Horvátország elleni, szerdai mérkőzésünk tehát az ellenfélnek nem szólt semmilyen tétről, és ez volt a mi fő reménységünk, ugyanis pusztán az alapján, hogy a „kockások” kétszeres olimpiai bajnokok, illetve világbajnokok is, nem sok jóra számíthattunk volna Cupicék ellen. Azt, hogy a horvátok történelmük első Eb-címét is megszerezzék, már nem tudtuk megakadályozni, de győzelmünk esetén jogot szerezhettünk volna az 5. helyről szóló helyosztóra.

Remek első félidő

A román bírópáros sípjelére kezdődött a találkozó, és Vadkerti révén már a 30. másodpercben vezetést szereztünk. Két perccel később Ilyés Feci növelte kettőre az előnyt (2-0), majd a „Nándi-Nándi” zúghatott az újvidéki csarnokban. Szemmel láthatóan frissebben mozogtunk, mint az Izland és a Szlovénia ellen fásult játékkal elvesztett mérkőzéseken, így Ilyés könnyedén belőtte a harmadik, válasz nélkül hagyott gólt is. Öt percig nem kaptunk egyet sem a hasfalsérült Zubai vezérelte védelem és Fazekas Nándi érdemeinek köszönhetően – akkor azonban igen –, és úgy tűnt, még Harsányi ziccerhibája is belefér. Kisvártatva Mocsai és Császár is betalált átlövésből (5-2), és 10 perc után tényleg úgy tűnt, minden rendben van.

A félidő felénél – Császár talpról eleresztett átlövésgólja után – 8-4-re vezettünk, jött is a horvát időkérés és két gyors gól, amire Putics válaszolt (9-6). Már a félidő hajrájában tudni lehetett, hogy ha győzünk, Császár Gábor lesz a mérkőzés legjobbja, aki már ekkor 6 gólnál járt (a másik oldalon Buntic és Horvat volt kiemelhető). Sajnos kemény munkával sikerült lerombolnunk a szorgalmasan négyre (12-8) hizlalt előnyt, de Ilyés harmadik találata megtörte a 6 perces magyar gólszünetet (13-11), amire már csak egy horvát szurka jött – a szünetben plusz egy ide!

Fordulatos folytatás

A második félidőt ott kezdték a horvátok – illetve maga Horvat és Buntic –, ahol mi az elsőt: 3 góllal. Kezdhettünk félni attól, hogy újra ránk tör a második félidő eleji, a korábbi meccseken ránk tört elgyötörtség (13-15). Császár az első pofont a játékrész ötödik percében adta csak, de ez is csak olaj volt a tűzre, mert a következő kihagyott Vadkerti-ziccert ismét büntették (14-17). Vadkerti aztán – Császár nyolcadik gólja után – jóvátette hibáját, mert egy indulás után emberelőnyt harcolt ki, amit rögtön ki is használt a mi „napos tisztünk” (16-17). A 39. percben nagy lehetőséghez jutottunk, a szenvedő Zubai ment be a darálóba, a kettős emberelőnyben pedig Császár tizedik találata már az egyenlítést jelentette (17-17). Egy buta hibát – emberelőnyből betörésgólt kaptunk – Császárnak megint büntetnie kellett (18-18). A vezetést azonban nem tudtuk átvenni, mert Császár Gábor büntetőt hibázott, és hiába kaptunk még egyet, az ismétlő Harsányi is naggyá tette a horvát kapust…

Negyedórával a vége előtt minden kezdődött elölről (19-19), az emberelőnyünk is ekkor járt le. Császár bedobta a tizenharmadikat is (20-20), és tizenkét perccel a vége előtt Iváncsik Gergő először lépett pályára, és a szintén frissnek számító Krivokapics révén visszavettük a vezetést (21-20). A hajrára fordulva Fazekas egy emberelőnyös horvát szituációban védett óriásit, de mivel elöl hibáztunk, Zlatko Horvat másodszor már nem volt kegyes, ő ekkor ért a tizedikhez. 55. perc: 22-22. 56. perc: 23-23. Emberhátrány! 57. perc: 23-24, elrontott magyar támadás, de kivédekezzük az emberelőnyös horvátot! Krivokapics-gól emberhátrányból! 59. perc: 24-24. Az utolsó percben a horvátok megint elrontották, de mi is elidegeskedtük, 46 másodperccel a vége előtt Horvátország a győzelemért támadhatott, amit, ha megszerzett, kiüt minket a legjobb nyolcból is, ha védünk és mi nyerünk, az ötödik helyért játszhatunk.

És az utolsó másodpercekben érdekes dolog történt: elrontották a támadást a kékek, és az ellentámadásból gyorsan betaláltunk, de mivel Mocsai Lajos időt kért, a román bírók teljes joggal visszafújták a győzelmes támadást, innentől pedig nem volt esélyünk. 24-24 a vége, a 8. hely a miénk az Eb-n.

MAGYARORSZÁG–HORVÁTORSZÁG 24–24 (13–12)
magyar gólszerzők: Császár 14, Ilyés 3, Krivokapics 2, Harsányi 1, Mocsai 1, Putics 1, Vadkerti 1, Zubai 1.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.