Egy héten belül másodszor találkozott egymással az olimpiai és a világbajnok férfi vízilabda-válogatott – előbbi (Magyarország) egy héttel ezelőtt, a székesfehérvári Volvo Kupán férfias magabiztossággal, de izgalmas meccsen nyert utóbbi (Olaszország) ellen 11–8-ra. A mostani mérkőzés azonban az eindhoveni Európa-bajnokság nyitánya volt már, amiről a furcsa csoportbeosztás miatt jól tudtuk, ha nyerünk, fél karcsapásra vagyunk a torna elődöntőjétől (erről bővebben itt olvashat).
A délutáni Eb-összecsapásokon nagy meglepetés nem született Eindhovenben, csoportunkban Törökország Macedónia ellen „fulladt vízbe” (16–4), Görögország Hollandia orra előtt húzta el a mézes madzagot (14–13), a B jelű hatosban Horvátország Románia ellen melegített (10–7), Montenegró rémisztően simán verte a múlt héten szintén világbajnokverő és egyre erősebb németeket (13–7), Szerbia pedig nem hibázott Spanyolország ellen (8–5). Ilyen előjelekkel nekünk sem kellett túlzottan félni, tekintettel többek közt arra is, hogy az olasz csodakapus, Stefano Tempesti nem állt Alessandro Campagna kapitány rendelkezésére az olasz válogatottban.
Második negyed: 5–0
Ott volt viszont piros sapkával Szécsi Zoltán a Pieter van de Hoogenband-uszodában, és ha már így volt, hiába hozták el az első ráúszásnál a labdát a kék sapkások, megkezdte a hétfői kapusbemutatót, aminek első felvonása még csak pár percig tartott – igaz, az első negyedben az olaszoknak főként a védekezésük volt makulátlan, Varga Dániel csak az első terminus derekán lőtt gólt, Kásás pedig a végén „köszönt” olasz barátainak. A negyed végén 2–3, jobbak voltak az olaszok.
„Figyeljünk az arcokra” – mondta az első szünetben szigorúan Kemény Dénes kapitány, és kisvártatva be is indult a henger! A harmadik percben – igaz, egy emberelőny kellett hozzá – Hosnyánszky lőtt pimaszul a rövidre (3–3), majd Kiss Gergő iszonyú erősen egy védő mögül zúdította a hálóba a labdát – az olaszok szempontjából félő, hogy jó kapus híján még akár bajba is kerülhetnek az Európa-bajnokságon. A kapitányi intelmet közben Szécsi tartotta be a leginkább példamutató módon, neki minden egyes védése kellett ahhoz, hogy közvetlenül utána bepotyogjon egy-egy magyar gól – az ötödiket például Steinmetz Ádám tolta be Kásás szemet gyönyörködtető passza után, centerből. Egy percen belül Hárai Balázs is talált egyet, de nem kellett megelégednünk a magyar szemnek egykor oly kedves eredmény (6–3) láttán, hisz a nagyszünet előtt – egy szokásos Szécsi-védésből indulva – még Szivós Márton is csatlakozott a táblán szereplő magyar nevekhez (7–3).
Nyolc magyar góllövő
Az első duplázónk Steinmetz Ádám volt (8–3-as állás, 6–0-s sorozat), és majdnem egy fél meccs múltán az olaszok „végre” gólt szereztek – felcsillantva a reményt, hogy nem fullad unalomba a hátralévő bő tízpercnyi játékidő. Na, azért hiába a kékek erőlködése, Kiss Gergely kapufás gólja, és Varga Dénes már-már pofátlan elhajlós pattintása a harmadik negyed derekára eldöntötte a mérkőzést (10–4). Miután az olaszoknak megint hagytunk egy kis szusszanásnyi időt, Szivósé volt a lehetőség, hogy combig kiemelkedve centerkimozgásból visszaszerezze a hatgólos előnyt a világbajnok ellen, kevéssel az utolsó szünet előtt (11–5), majd plusz öttel fordultunk a zárónegyedre (11–6).
Túl sok félnivalónk nem is volt, Kemény variált is még egy kicsit, de nehéz dolga volt felrázni a fiúkat. 2–1-re elveszítettük az utolsó negyedet, de tekintettel arra, hogy hátralévő mérkőzéseink – túlzás nélkül – bemelegítő jellegűek lesznek Hollandia, Macedónia, Görögország és Törökország ellen, már vélhetően a szerb, horvát, montenegrói trióból a második legerősebb ellen készülhetünk, majd a legjobb négy között. A csapat erejére jellemző, hogy 11 mezőnyjátékosunkból 8 ott van a gólszerzők tábláján. Igazi csapatmunka volt ez – a világbajnok ellen, egy héten belül másodszor.
MAGYARORSZÁG–OLASZORSZÁG 12–8 (2–3, 5–0, 4–3 1–2)
magyar gólszerzők: Hárai 2, Kiss Gergely 2, Steinmetz 2, Szivós 2, Hosnyánszky 1, Kásás 1, Varga Dániel 1, Varga Dénes 1
Lemondott az óbudai baloldali korrupciós botrány egyik főszereplője