Ha csak picit is hiszünk a számmisztikában, mindjárt semmi meglepőt nem találunk az eredményben, hiszen a Ferencváros a tavalyi, ugyancsak Dabason vívott KEK-fináléban a spanyol Mar Alicanténak ugyancsak 34 gólt lőtt, az idei KEK-sorozat előző körében pedig a neki rendelt orosz csapatot, a Zvezda Zvenyigorodot szintén nyolc góllal, 32-24-re verte.
Valójában persze döbbenetes volt, ahogyan a magyarok 38 perc alatt 24-10-re húztak el az orosz bajnoktól; amikor utóbb Szucsánszki Zitát megkérdeztem, népligeti pályafutásából fel tud-e idézni hasonló, tündökletes produkciót, rövid gondolkodás után azt felelte: ,,Nem. Talán ahhoz tudom hasonlítani ezt a játékot, amikor legyőztük a Győrt.” Alena Abramovics az első félidőben elképesztően védett – még csak azt se mondhatjuk, hogy bravúrok sorozatát mutatta be, egyszerűen mindig érezte, hova jön a labda. Ezt ő kissé döcögős, ezért abszolút lényegre törő magyarságával úgy fogalmazta meg: „Bocsánat, hogy így mondom, de az oroszok nem nagyon okos játékosok. Tudtam, hova fognak lőni, és oda is lőttek, meg később sem változtattak ezen. Így könnyű dolgom volt.”
Legalábbis addig, amíg az őrült tempó, a kevés cserelehetőség és a vendégek olykor pankrációra hajazó stílusa hatására el nem fáradt a társaság, ráadásul az oroszok klasszis irányítója, Kocsetova is ekkor mutatta meg, milyen szinten űzi a kézilabdát. Mindennek eredményeként az 57. percre 32-26-ra szűkült az előny, ám még egyszer sikerült újítani, és a nyolcgólos Tomori Zsuzsanna (Zácsik Szandrával holtversenyben ő termelt a legtöbbet) időn túli szabaddobásával elérni a 34-26-os, több mint biztató végkifejletig. Tomori a pekingi olimpián is szerzett már hasonló gólt, szombaton arra emlékeztetve jegyezte meg: „Lehet, hogy ez a specialitásom? Egyszer már nagy jelentősége volt, remélem, most nem lesz. Már hogy nem ezen fog múlni a továbbjutásunk. Egyébként annyit tehettem, hogy a legalacsonyabb ellenfél, Levina fölött próbáltam lőni, és szerencsém volt, mert a sáncon megpattant a labda. De ilyen gól szerencse nélkül nem születhet.”
A győzelmet viszont nem Fortunának, hanem saját magának köszönheti a társaság, egyetért ezzel Elek Gábor vezetőedző is: ,,Nem lehetünk cseppet sem elégedetlenek a nyolc góllal, az volt az irreális, hogy ilyen ellenféllel szemben tizennéggyel vezettünk, azt nem lehetett tartani. Pedig akkor sem támadtunk kiugróan jól, de szenzációsan védekeztünk és védett Léna, így lekontráztuk az oroszokat, átrohantunk rajtuk. Tudtam, hogy ettől el fogunk fáradni, de mondtam volna, hogy ne csináljuk? Játszottunk volna döntetlenre?”
A világért sem. A vetélytárs trénerét, Viktor Rjabihot viselhette meg legsúlyosabban e 34-26, mert a meccs után kijelentette, nem nyilatkozik, nem is érdekli ez az egész, aki bármire kíváncsi, kérdezze a magyarok edzőjét, majd kifelé menet félreérthetetlen kézmozdulattal – saját torka előtt kést idézve elhúzta a kezét – jelezte, mire számíthat a Fradi szombaton Volgográdban.
Azért persze reméljük, sem kiesés, sem kivégzés nem lesz.
