A Kemény Dénes szövetségi kapitány vezette, Londonba címvédőként érkezett, ott azonban végül csak ötödikként végzett gárda csapatkapitánya a nemzeti együttes honlapja, a www.vlv.hu számára adott szerdai interjúban a vártnál gyengébb szereplés lehetséges okait boncolgatva úgy találta, hogy a januári Eb-bronzot követően London előtt talán túl sok volt az előkészületi mérkőzés.
Londoni olimpia
„Nagyjából bírtuk, de azért nehéz mindig jól játszani. Sok volt a meccs, egy torna kimaradhatott volna, amúgy alapjában véve jó volt szerintem a felkészülés – mondta a 36 esztendős Biros, aki leszögezte, hogy az olimpiára a címvédés céljával utaztak ki. – Azóta bebizonyosodott, hogy a realitás a 3-5. helyek valamelyike. Persze az álom az volt, hogy megint aranyérmet nyerjünk. Az, hogy négy éven át nem nyertünk semmit, előrevetítette a bekövetkezett eredményt, de ezt nem akartuk tudomásul venni. Lehet, hogy mégsem dolgoztunk meg eléggé a sikerért, lehet, hogy nem tettünk meg mindent. Szerintem a mentális problémák voltak a leglényegesebbek.”
A játékos hangsúlyozta, hogy a felkészülés alatt mindenki megtett mindent a siker érdekében, nemcsak a medencében, hanem abból a szempontból is, hogy igazi közösséget, csapatot alkossanak. „De hát valami megint hiányzott ” – tette hozzá, megemlítve az egyik szakmai „bökkenőt”, nevezetesen azt, hogy a válogatott túl sok gólt kapott.
„Az egész négyéves időszak alatt bizonytalanság volt a kapuskérdésben. Lehet, hogy ebben Dénes hibázott, lehet, hogy én is mint csapatkapitány, de ezt valahogy meg kellett volna oldanunk ahhoz, hogy jobbak, biztosabbak lehessünk hátul. Ez a négyéves ciklus folyamatosan arról szólt, hogy ha jól védekezünk, akkor nyerünk, ha nem védekezünk jól, akkor borzasztó nehéz dolgunk van, és kikaphatunk.”
A negyeddöntős összecsapáson elszenvedett vereségről Biros ezt mondta: az olaszok azzal nyertek, hogy jobban akarták a sikert. „Az egész csapatunk olyan volt, mint akiket valamifajta fásultság bénít – emlékezett vissza Biros. – Innentől kezdve már csak a becsületünkért játszottunk, a rosszból kellett kihozni a legjobbat, hogy legalább ötödikek legyünk. Ez sikerült. Nem volt egyszerű mutatvány ez sem, de úgy érzem, hogy így legalább emelt fővel jöhettünk haza.”
Riói olimpia