Először Björn Pazen, az európai szövetség munkatársa ijesztett ránk, amikor Újvidékre érkezve kijelentette: „Versecről jövök, elképesztő erős csapatokat láttam ott. Számomra nem lenne nagy meglepetés, ha a C csoport tagjai egyetlen pontot sem szereznének a D csoportosok ellen.” Másodszor a románok keltettek nyugtalanságot sorainkban azzal, hogy alátámasztották Pazen szavait: úgy elpüfölték 31-26-ra az olimpiai bronzérmes spanyolokat, mint apa – vagy női tornáról lévén szó inkább anya – a gyerekét.
Aztán a montenegróiak is így indultak ellenünk. Csapatunk a vírusos fertőzése miatt a szállodában rekedt Görbicz Anita és a hó fogságába esett szurkolótáboruk nélkül kezdett, a rivális drukkerhad bezzeg egyre harsányabban rikoltozott. Nem csoda, hisz a győri jobbszélső, Jovanka Radicevic vezérletével a délszlávok átrobogtak a mieinken, félidőben 15-9-re, a második játékrész derekán 22-15-re vezettek.
Feltámadás
Ekkor azonban Kiss Éva védéseivel, valamint Klivinyi Kinga és Szucsánszki Zita rohamaival együttesünk lehetetlen helyzetből kapaszkodott vissza 22-22-re, és még az 58. percben, 26-26-nál is tartotta a frontot. Amit végül Katarina Bulatovic tört át: a világklasszis átlövő az első harminc percben egyetlen gólt préselt be, a másodikban azonban nyolcat, alakulata utolsó találatát ő vitte be.
Pedig a montenegróiak két brutalitás, Knezevic és Klikovac piros lapja (nálunk Tomori Zsuzsannát rekesztették ki), no meg Mehmedovic súlyos sérülése miatt ha nem is megtizedelődtek, hanem „megötölődtek” a végére, de így is nyertek.
Dühöngés
Válogatottunk ezzel második vereségét szenvedte el Újvidéken, de a kettő között jelentős a különbség. Kedden, a horvátoktól kapott pofon ugyanis arcpirító volt, ám a vasárnapi után nem kell szégyenkezni, legfeljebb bánkódni, dühöngeni. Szövetségi kapitányunk, Karl Erik Böhn is ezt tette, és persze bizakodott: „Nagyon gyengén kezdtünk, a vereség mellett emiatt is elégedetlen vagyok. De magunkhoz tértünk, a második félidő közepén Klivinyi remek játéka lehetett volna a fordulópont – ha az ellenfél nem védekezhet éppen úgy a hatosán belül, mint a horvátok tehették még az első meccsünkön. A játékvezetők azonban sajnos nem álltak feladatuk magaslatán; idejön két fickó, és azt hiszik, ők a királyok, majd megmutatják. Ez méltatlan egy Európa-bajnoksághoz. De nem siránkozunk, megyünk tovább, ha kétszer nyerünk, még odaérhetünk Belgrádba.”
