„Jól érzem magam itthon, sikeres volt a beilleszkedésem, nem ütköztem nagy nehézségekbe, s óriási élmény ismét a szülők, a család és a barátok közelében élni. A veszprémi szurkolói légkör pedig a meccseken, sőt az edzéseken is felemelő. Ingázom Veszprém és Budapest között a kislányom spanyol nyelvű iskolája miatt” – tette hozzá az átlövő.
Nagy László csapata ősszel egyedül Szegeden kapott ki, ahol anyaegyesülete szurkolói is megtalálták egy „szíven szúrt város” feliratú drapériával: „Nem ugrottam ki a bőrömből örömömben attól, amit a szegedi szurkolóktól kaptam, de azért valamennyire készültem a barátságtalan fogadtatásra, idézőjelben normálisnak is tartom, hogy a szegedi drukkerek így álltak hozzám, még ha túl is lőttek a célon. Elmúlt, spongyát rá.”
Minimális cél a továbbjutás a csoportból
A kézilabdázó válaszolt a válogatottság lemondása miatt őt ért kritikákra, a korábbi kapitány Laurencz László bojkottjára: „Hallottam Laci bácsi nyilatkozatát, ezek szerint jó néhány férfi kézilabda-mérkőzésről lemaradt a hazatérésem miatt, mert azt ígérte, nem nézi a csapatot miattam. Ez van, igazából nem befolyásolnak ezek a külső körülmények, mindig azt tartottam fontosnak, hogy magamnak állítsak mércét és a családom számára biztosítsam a legjobb lehetőségeket. Úgy érzem, az olimpián tettem a dolgomat a csapatért, megpróbáltam maximálisan a válogatott segítségére lenni.”
A válogatott januári, spanyolországi vb-esélyeiről így vélekedett: „A londoni olimpia negyedik helyével magasra tettük a mércét. Minimális célunk a továbbjutás a csoportból, az én filozófiám mindig is a türelmes, lépésről lépésre építkezés volt. Mocsai Lajos biztosan nagyon felkészíti majd a társaságot, a játékosoknak pedig a mentális többletet kell hozzáadniuk.”
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!