Az első néhány perc még kiegyenlített küzdelmet hozott, aztán Sulc és Larholm lövéseivel, valamint Mikler védéseivel meglépett a Szeged előbb 8–5-re, majd 12–6-ra. Ekkor, a mérkőzés 18. percében Carlos Ortega, a vendégek vezetőedzője már másodszor kért időt. Átmenetileg felzárkózott a Veszprém, amelyben szinte kizárólag a Barcelonából hazatért Nagy László tartotta a lelket. Aki Szegedről igazolt annak idején Spanyolországba, mondani sem kell, a szegediek nem bocsátották meg, hogy nem a Tisza partjára, hanem Veszprémbe tért haza. „A szíven szúrt város” drapéria fogadta a balátlövőt, lövéseikor fütyült a közönség, amikor pedig hibázott, nyomdafestéket nem tűrő rigmus „köszöntötte”.
Nagynak nem akadtak társai, ráadásul a veszprémi kapusok – Alilovic és Fazekas – is rossz napot fogtak ki, így a 17–14-es félidő után a Szeged ismét meglépett, s onnan már nem volt visszaút. Mikler folytatta a parádézást, Sulc a gólgyártást, végeredményben 31–24-re győzött a hazai csapat.
A Szeged a legutóbb éppen egy éve, akkor is a bajnokság 9. fordulójában győzte le a Veszprémet, akkor 24–23-ra. A tavaszi visszavágón alulmaradt, a döntőt aztán könnyedén, 3–0-s söpréssel hozta a címvédő. A Veszprém az új idényben eddig nem csupán idehaza, a nemzetközi porondon, a Bajnokok Ligájában is veretlen volt, legyőzte például Európa két legerősebb csapatát, a TWH Kielt és az Atlético Madridot.
„Először is gratulálok a Szegednek, nagyszerűen küzdött, Mikler fantasztikus volt, ellenfelünk megérdemelte a győzelmet. Védekezésben lagymatagok voltunk. Tanulnunk kell a pofonból, nem minden rózsaszín, dolgozni kell tovább” – értékelt sportszerűen Nagy László. „Nagyon nagy győzelmet arattunk a magyar bajnok ellen hazai pályán. Remélem, akik eddig kritizáltak minket, most mellénk állnak” – jegyezte meg a meccs hőse, Mikler Roland, abban bízva, hogy a Szeged a BL-ben is képes lesz javítani.
A vasárnap látott játékkal mindenképpen.
