Bár a Bocskai István nemzetközi emlékverseny majdnem hat évtizedes múlttal rendelkezik, Debrecen városa csak idén rendezte meg először ökölvívó országos bajnokságunkat. A helyiek két aranyérmet tartottak otthon Kalucza Norbert (52 kg) és Deél Szabolcs (91) révén, a szomszédvári Hajdúsámsonnak, valamint a Unió Kispestnek is kettő jutott Ungvári István (49) és Varga Miklós (60), illetve az olimpiai 5. Harcsa Zoltán (75) és Bouquet Bence (+91) győzelmével, Könnyű Róbert (56) Egerbe, Vadász András (64) a KSI-be, a mindössze 17 éves Hámori Ádám (81) Kőszegre, s végül, de nem utolsó sorban Bacskai Balázs (69) a Vasasba vitt egy-egy aranyat. Utóbbi lett az ob legjobb bokszolója, ami akár azt jelentheti, hogy két gyengén sikerült idényét követően 2013-ban újra a 2010-es magasságokba emelkedhet, amikor Moszkvában Európa-bajnoki címet szerzett.
Érdeklődésünkre így elemezte közelmúltját, jelenét és jövőjét:
– Ötödik ob-aranyamat szereztem, ez valamivel nehezebb volt, mint a tavalyi, mert végigment a döntő. Hozzáteszem, ellenfelem, Klasz Árpád minden ritmus- és ütésváltás elől elmenekült. Ha annyi pénzem lenne, ahányszor a mérkőzésvezető „utoljára” figyelmeztette az ígért intés előtt, gazdagon mehetnék haza. Ez olyan, mintha egy birkózó odaállna, aztán összekapaszkodás előtt kiszaladna a szőnyegről újra és újra. De ha ez neki jó (...) Nem értem, miért érezte ezek után, hogy nyert.
– Ezzel a győzelemmel sikerült jól befejezni az alapvetően azért rossz évet?
– Még van egy meccsem a német Bundesligában a velem ellentétben a londoni olimpiát megjárt Wojczikkal. Eddig mindig megvertem, most is ez a tervem. Februárban aztán már jön a Bocskai emlékverseny, amit meg szeretnék nyerni, immár ötödször, úgy tudom, magyar bunyós idáig még nem jutott soha. Májusban a minszki Eb-n pedig fel akarok állni a dobogóra.
– Az októberi vb-t nem említette. Még messze van?
– Egyrészt igen, másrészt addig még előfordulhat, hogy 75 kilóban célzom meg a válogatottságot. Minél előbb kellene váltanom, mert az biztos, hogy a következő olimpiáig nem tudom tartani a mostani súlyomat.
– Ám akkor összekerülne a londoni ötödik Harcsa Zoltánnal.
– És kiderülne, ki a jobb. Szerintem én.
Ez bizonyára olyan világszínvonalú csata lenne, amilyenre egyre kevesebb példa akad hazai berkeken belül. Harcsa mindenesetre felvette a kesztyűt: „Jöjjön fel, ha akar, nekem találták ki a stílusát! Korábban Káté Gyuszi verte meg mindig, most én tenném. Persze jó lenne átgondolni, a válogatott szempontjából mennyire jó, ha a két kiemelkedő versenyző egy kategóriában próbálkozik.” Szóval az üzengetés beindult, az igazi pofonok később csattanhatnak el.
