– Gondolom, minden porcikája a Tata elleni Magyar Kupa-negyeddöntőt kívánta egy héttel a vb-menetelést követően.
– Á, biztos volt, hogy még nem lépek pályára szerdán. A világbajnokságról hazatérő játékosok tovább pihenhettek, de nem csak emiatt maradtam ki a keretből. Még mindig nyögöm a Spanyolországban összeszedett betegséget. Bevallom, tudnék még elfoglaltságot találni magamnak az elkövetkező napokra, de el kell kezdeni a felkészülést a klubszezonra a Veszprémmel. Így legalább kevesebb időm jut a vb-n történteken rágódni.
– A vírusos megbetegedést leszámítva hogy érezte magát a világbajnokságon? Elégedett volt a teljesítményével?
– Kesze-kusza vébém volt. A csoportmeccsek alatt ágynak estem, és mérkőzéseket is ki kellett hagynom. Ennek következtében csak részben tudtam teljesíteni a magamtól elvárt szintet, nem voltam képes a legjobbat nyújtani. Voltam fent is, lent is Spanyolországban, de most már vége, menni kell tovább. A csapat ellenben nagyszerűen játszott, a nyolcadik helyet jónak érzem.
– Mondja meg őszintén: ha a szlovénok ágán vagyunk, akár a négy közé is bemasírozhattunk volna?
– Miért ne lennék őszinte? Szerintem nem volt olyan magyar, akinek a fejében ne fordult volna meg ez az eshetőség. A spanyolok például nagyon jól jártak azzal, hogy a horvátok elleni csoportbeli vereséget követően másodikként mentek tovább. Minket viszont biztosan rengetegen támadtak volna, ha esetleg Algériától kikapunk, és a negyedik helyen jutunk be a nyolcaddöntőbe.
– Azért az utóbbi forgatókönyv igen csábító lehetett volna, hiszen egy szlovén vagy egy orosz válogatott mindenképp legyőzhetőbbnek tűnt, mint a dán. Az öltözőben senkinek sem fordult meg a fejében, hogy taktikázzanak az utolsó csoportmeccsen?
– Nem merült fel ilyen eshetőség. Ugyanakkor amíg ilyen lebonyolítási rendszert alkalmaz a szövetség, sok csapatnak lehetőséget ad erre. Persze el lehet azon gondolkozni, hogy vajon mi történt volna, ha kikapunk Algériától, és a szlovénokkal, oroszokkal kell meccselnünk az elődöntőért. Mi a becsületes utat választottuk. Egyébként az egészről az a véleményem, hogy az előzetes taktikázás azoknak a csapatoknak éri csak meg, amelyek a végelszámolásnál is ott tudnak lenni, mert így érvényesül a realitás. Spanyolország erre a legjobb példa.