A magyar–horvát Eb-csata előtti előjelek közül egyedül az szólt a javunkra, hogy abban a csarnokban rendezték a meccset, ahol utoljára sikerült legyőzni a bitang erős szomszédot. Slavko Goluza csapata vb-bronzzal „melegített” a selejtezősorozat folytatására. A világ egyik legmagasabb védő- és támadósorát felvonultató horvátok magabiztosan érkezhettek Veszprémbe. A csoportból ugyanis két gárda jut ki a kontinenstornára, és miután a leggyengébbnek kikiáltott lettek legyőzték a nullapontos Szlovákiát, egyértelműnek tűnt, hogy a továbbjutás küszöbére léptek – velünk együtt. A mieinket leginkább a visszavágás vágya fűthette – a legutóbbi három, egymás ellen játszott mérkőzést Horvátország nyerte –, no meg az, hogy győzelem esetén meg is váltottuk a jegyünket Dániába, a következő kontinensviadalra.
Mocsai Lajos remekül felkészítette csapatát a többnyire masszív védekezésből indított gyors kontrákkal próbálkozó ellenfél játékából, de Goluza is sokat videózhatott fiaival. Mindez komoly gólínségben mutatkozott meg, amiből eleinte a mieink jöttek ki jobban. A két kapuvédő magas szinten védett (Mikler neve mellett a szünetben 56(!) százalék állt), de Alilovic is érezte a „hazai” kaput. Támadásban Császár Gábor lőtt káprázatosabbnál káprázatosabb gólokat, Nagy László viszont ezúttal nem zárkózott fel hozzá, inkább beállt szekértolónak. A jobb szélen Törő Szabolcs próbálta betömni az Iváncsik Gergő kiválása ütötte rést, de az első játékrészben nem muzsikáltunk túl fényesen a két sarokból.
Ennek ellenére 8–7-es vezetéssel fordulhattunk rá a második játékrészre. A horvát csapat kihasználta a váratlan magyar megtorpanást, és két találattal elhúzott a szünetet követően. Nyolc perc telt el, mire magyar kézilabdázó neve mellé is bekerült a gólstrigula, és ekkor mintha magához tért volna a sokkból a Mocsai-legénység. Örömteli volt látni, hogy a Gyöngyös jobbszélsője, Szalafai Gábor sallangmentesen pöckölte első lehetőségét Alilovic kapujába, amivel már csak egy volt a hátrányunk.
Mikler ekkor már újra eksztázisban védett, Mocsai Tamás és Nagy Kornél bődületes bombáival átvettük a vezetést. Kézben tartotta a meccset a magyar válogatott, Nagy Kornél góljával egy gyönyörű lerohanásos támadás végén már 18–16 volt ide. Alig másfél perccel a vége előtt Buntic hetesből még egyre csökkentette a különbséget, sőt Schuch kiállításakor elkezdhettünk imádkozni. Szavaink meghallgatásra találtak, Mocsai álompasszából ugyanis Nagy Kornél Eb-részvételt érő, szemet gyönyörködtető „kínai gólt” lőtt, amire Horvátországnak már nem volt válasza. Császárék a világbajnoki nyolcadik helyezést követően újfent megmutatták, hogy nagybetűs csapatot alkotnak, egyúttal meg is váltották repjegyüket Dániába. Folytatás teher nélkül, szombaton, Horvátországban.
Férfi Eb-selejtező, 4. csoport, 3. forduló
MAGYARORSZÁG–HORVÁTORSZÁG 20–18 (8–7)
Veszprém, játékvezetők: Abrahamsen, Kristiansen (norvégok)
MAGYARORSZÁG: Mikler, Tatai (kapusok), Ancsin, Császár 6 (1), Harsányi 1, Ilyés 3, Lele, Mocsai T. 2, Nagy K. 5, Nagy L., Schuch, Szalafai 1, Szöllősi, Törő 1, Vadkerti 1, Zubai. Szövetségi kapitány: Mocsai Lajos.
HORVÁTORSZÁG: Alilovic, Sunjic (kapusok), Bicanic 1, Buntic 4 (2), Duvnjak 1, Gojun, Horvat 4, Kopljar 2, Lackovic, Matulic, Musa, Nincevic 3, Spelic, Sprem, Vori 3, Vukovic. Szövetségi kapitány: Slavko Goluza.
Kiállítások: 10, ill. 6 perc.
Hétméteresek: 2/1, ill. 5/2.
