„Nem volt ideális a felkészülésünk. Több edzőtábor is elmaradt néhány klub ellenkezése és a játékosok iskolai elfoglaltságai miatt, és ez az idő nagyon hiányzott. Nem élveztük azt a támogatottságot, ami járna a nemzeti csapatnak, és ez nem jó irány, nem szabad, hogy a válogatott érdeke másodlagos legyen. A selejtező előtt hat napot gyakoroltunk közösen, de az érettségi miatt többen nem tudtak végig jelen lenni. A könnyű csoportnak köszönhetően a hiányos felkészüléssel is elvárható volt, hogy a válogatott kiharcolja a továbbjutást, de nehezebb riválisok ellen nem biztos, hogy a csoport élén végeztünk volna” – kezdte értékelését Hajdu János az Utánpótlássport.hu-nak adott nyilatkozatában.
A mieink a legkönnyebb ellenfél, Izrael ellen 43-15-ös sikerrel kezdték a tornát Nové Veseliben. A mester szerint reálisan negyven gól különbség van a két együttes között, ez azért nem jött ki, mert a lányok izgultak az első meccsen. „Két sort játszattam, a szünetben a teljes együttest lecseréltük. Nem a gólkülönbség javítására törekedtünk, hanem arra, hogy mindenki szerepeljen.”
Szombaton következett Ukrajna és az újabb magabiztos győzelem, ám Hajdu nem volt mindennel elégedett a 29-24 után: „Pszichés problémáink voltak a komoly tét miatt, hiszen tudtuk: ha nyerünk, kijutottunk az Eb-re. Én is feszült voltam, hiába dolgozom 36 éve a sportágban, és a rutinos játékosok is izgultak, emiatt többet hibáztak”.
A tréner nem hagyta szó nélkül a francia játékvezetők teljesítményét sem: „Ennyire negatív hozzáállást még nem tapasztaltam. Ellenségesen fújtak, meg akartak minket veretni. A két csapat között 10-15 gólos különbség van papíron, ebből lett csak öt a játékvezetők miatt.”
A két francia bíró vezette vasárnap a csehek elleni találkozót is, ami a csoportelsőségről döntött. Hajdu János amikor meglátta őket, már tudta: baj lesz. „Terhet raktam a csapatra azzal, hogy azt mondtam: ez fontosabb találkozó, mint az ukránok elleni, csoportelsőként ugyanis kedvezőbb sorsolásunk lehet az Eb-n. Az első félidőben aztán a bírók voltak a jobbak, megtettek mindent ellenünk, amit csak el lehet képzelni. A szünetben 16–11-es vesztésre álltunk, de sikerült rendet rakni a fejekben, és zárt hatosfalra váltottunk. Nem reklamáltunk, nem szabálytalankodtunk, hogy ne ítélhessenek kiállítást, hagytuk lőni a cseheket. Ez be is jött, a 13. percben 14–2-vel álltunk a félidőben, vagyis fordítottunk. Ekkor ránéztem a bírókra, széttártam a kezem, és végre normálisan kezdtek el fújni. Pályafutásom során először nem fogtam kezet a bírókkal a meccs után.”
