– Hogyan találták ki a Seychelle-szigeteket? Úgy rémlik, ott is versenyzett tavaly karácsony táján
– Az nem a Seychelle-szigetek volt, hanem Réunion, bár tagadhatatlan, közel fekszik egymáshoz a két szigetcsoport, az Indiai-óceánban, valahol a Madagaszkár–Zanzibár-tengely mentén. Shane-nel (Shane Tusup, Hosszú Katinka férje) választottuk ki, szép, egzotikus szigetek, esküvő céljára jobbat el sem tudna képzelni az ember. Azt beszéltük Shane-nel, hogy mindenképpen tengerparton keljünk egybe, hát itt van tengerpart bőven.
– Nagy lesz a násznép? Gondolom, a távolság, a nem elhanyagolható költségek határt szabtak
– Kilencen leszünk, apu, anyu, a bátyáim, az egyik sógornőm és Shane szülei. Meg persze mi ketten.
– Az interneten láttam azt a gyönyörű herendi teáskészletet, amelyet Orbán Viktor miniszterelnöktől kapott. Mit szólt hozzá?
– Annyira büszke voltam rá, hogy azonnal kiraktam a Facebook-oldalamra!
A sikert sikerre halmozó sportolónőről itt olvashat részletesebben.
– Véletlen, hogy kétnyelvű a Facebook-profilja?
– Nem, hanem természetes. Los Angelesben jártam a Dél-kaliforniai Egyetemre, ott úsztam négy évig a Trojans csapatában, és hát Shane anyanyelve is az angol.
– Jól érzékelem, hogy egy kicsit világpolgár lett önből?
– Jól, de ez nem jelenti azt, hogy elvesztettem volna a magyarságomat, vagy hogy ne Baján érezném magam a legjobban, a testvéreim, a szüleim, a régi barátaim közelségében. A négy Los Angeles-i év alaposan átalakított, egy kicsit más ember lettem, mint amilyen 2008 augusztusában voltam.
– Amennyiben?
– Azért az nem akármekkora elhatározás volt a részemről, amikor 19 évesen fogtam egy bőröndöt, és meg sem álltam Los Angelesig. Nagyon féltett a családom, de muszáj volt mennem, mert úgy éreztem, nem jutok sehová sem úszóként, ki kellett próbálnom valami mást. Odakint aztán egészen más világba csöppentem.
– Azt sejtjük, mert egészen más ember is lett önből! Kicsit „amerikanizálódott”, már olyan értelemben, hogy sugárzik önből az a fajta pozitív világ- és életszemlélet, amely csak az amerikaiakat jellemzi.
– Nézze, az elmúlt négy év nagyon kellett nekem Ahogy kiértem a USC-re, rögtön megcsapott az a már-már abszurd mértékben pozitív szemlélet, ami tényleg az ottaniak sajátja. Mindenki mosolygott rám, mindenki biztatott, mindenki örült a sikereimnek
– Tényleg örült, vagy csak úgy tett, mintha örülne?
– Először azt hittem, tényleg örül. Néhány hónap után úgy tűnt, hirtelen több száz új barátom lett, aztán később kiderült, hogy ezek a gyorsan köttetett barátságok erősen felszínesek, és valójában csak kevés igaz amerikai barátom van. Igen, ebben a nagy harsányságban van egy cseppnyi művi, de ettől eltekintve tényleg megváltoztatja az embert, hogy odakint sohasem félig üres a pohár, hanem mindig félig tele van. És minden mellékzöngéjével együtt is, ennek a szemléletnek is köszönhetem, hogy 2009 nyarán Rómában világbajnok lehettem a 400 méteres vegyes úszásban.
(Ch. Gáll András)
A teljes interjút a Magyar Nemzet hétfői számában olvashatja.
