– Tényleg örült, vagy csak úgy tett, mintha örülne?
– Először azt hittem, tényleg örül. Néhány hónap után úgy tűnt, hirtelen több száz új barátom lett, aztán később kiderült, hogy ezek a gyorsan köttetett barátságok erősen felszínesek, és valójában csak kevés igaz amerikai barátom van. Igen, ebben a nagy harsányságban van egy cseppnyi művi, de ettől eltekintve tényleg megváltoztatja az embert, hogy odakint sohasem félig üres a pohár, hanem mindig félig tele van. És minden mellékzöngéjével együtt is, ennek a szemléletnek is köszönhetem, hogy 2009 nyarán Rómában világbajnok lehettem a 400 méteres vegyes úszásban.
(Ch. Gáll András)
A teljes interjút a Magyar Nemzet hétfői számában olvashatja.
