Többek véleménye szerint Hódosi ismertebb kortársainál, Csipesnél és Gyulaynál is tehetségesebb kajakos volt, egyúttal azonban igazi fenegyerek. 1988-ban Ábrahámmal együtt bekerült – Fidel László és Kovács Zoltán helyére – az akkoriban egyeduralkodó magyar négyesbe, 1989-ben nemcsak ebben a hajóban, hanem 10 000 méteren Ábrahám Attilával is világbajnokságot nyert. Szigorúan nézve pályafutása sikerei e két évbe sűrűsödtek. 1990-ben Fidel visszaszerezte tőle a helyét, a következő évben pedig Hódosi bejelentette a visszavonulását, 1992-ben aztán az országot is elhagyta. Egészen 2011-ig semmi biztosat nem lehetett hallani felőle, akkor rövid időre hazatért, s egy tévéinterjúban mesélt arról, miként került Amerikába, közelebbről Floridába, ahol egy sportkocsma üzletvezetőjeként dolgozik.
Azt hihettük, hogy ahogy felbukkant, újra el is tűnik, hiszen ezután másfél évig megint csak nem hallottunk felőle. Idén nyáron aztán ismét hazautazott, ezúttal nemcsak néhány napra, hanem – miként elmondta – hosszabb időre.
„Július vége felé jöttem, s még maradok néhány hónapot. A nagyobbik lányomnak az a gondolata támadt, hogy Magyarországon szeretne főiskolára járni. Először ezen én is meglepődtem, hiszen hatéves volt, amikor elköltöztünk innen, ennek megfelelően kicsit gyerekesen, akcentussal beszéli a magyart. Másfelől viszont megdobogtatta a szívemet a lehetőség. Elsősorban azért vagyok Magyarországon, hogy segítsek beilleszkedni neki, de bevallom, nagyon jó érzés újra rendszeresen találkozni a családtagjaimmal, a régi haverokkal, köztük mindenekelőtt a kajakosokkal. Amikor megtudtam, hogy Duisburgban lesz a világbajnokság, megemlítettem Ábrahám Attilának (aki jelenleg a szövetség főtitkára – a szerk.), milyen jó lenne a helyszínen megtekinteni a versenyt, s ő meghívott. Így kerültem Duisburgba” – kezdte Hódosi az élménybeszámolót. Megjegyeztem neki, hogy a másfél évvel ezelőtti interjúhoz képest látványosan lefogyott, újra úgy néz ki, mint egy kajakos.
„Ne is mondja, az említett interjú után többen cikiztek, meglátszik rajtam az amerikai jólét. Amikor visszanéztem a felvételt, én is megijedtem kicsit, tényleg ekkora a fejem, így meghíztam? Az erőm szerencsére nem illant el, újra elkezdtem mozogni, elsősorban súlyzózni, s szerencsére összekaptam magam. Hogy úgy nézek ki, mint egy kajakos? Lehet, de az már csak a múlt érdeme. Nem tagadom, e nyáron újra beleültem a kajakba, de bizony akadtak gondjaim. A hullámzó Nagy-Dunán imbolygott alattam a hajó, újra meg kellene szokni ezt a mozgást. A következő hetekben talán erre is lesz időm.”
Sőt, talán években. Ha nem is költözik vissza végleg, Hódosit foglalkoztatja a gondolat, hogy a jövőben kétlaki életet él.
„Sokat kaptam a kajaktól, valamit talán vissza tudok adni. Még nem kristályosodott ki, hogy milyen formában, de a jövőben talán újra szerepet vállalok a sportágban. Az sem kizárt, hogy Floridában megpróbálom népszerűsíteni a sportágat, bár ez nem lesz egyszerű, mert ott a kajak kizárólag szabadidősportágként létezik. Talán itthon is jut nekem feladat, az a lényeg, hogy visszataláltam a gyökerekhez.”
A nyolcvanas évek magyar valóságában, amikor angol, spanyol labdarúgó-bajnoki meccseket még véletlenül sem láthattunk a tévében, műkorcsolyát viszont töméntelen mennyiségben vettünk át az Intervíziótól, Katarina Witt neve fogalom volt. Ő volt a műkorcsolya királynője. Aki akkoriban tévében sportot nézett, ha szerette, ha nem, értett a műkorcsolyához. Katarina Witt nem a dupla axelt ugrotta a legjobban, ő a művészi kivitelezésben (akkoriban talán így hívták) volt verhetetlen. Kecses volt, igéző, miért is tagadnánk le, a férfiak kedvence. Jelentem, Katarina Witt immár 47 évesen is csinos, a férf iszemnek feltűnő egyéniség.
S hogy mit keres Duisburgban a kajak-kenu világbajnokságon? „Meghívtak, hogy népszerűsítsem a sportágat, s örömmel tettem eleget a felkérésnek. A német kajak-kenusok nagyon eredményesek, nagyon keményen edzenek, de kevésbé ismertek” – mondta a kétszeres olimpiai bajnok (1984, 1988) versenyző, aki arról is ismert, hogy alapítványt hozott létre hátrányos helyzetű gyerekek megsegítésére. Hogy nem csupán vizet prédikál, arról úgy tett bizonyságot, hogy egy kenyai kajakos vb-részvételéhez járult hozzá.
