„A lemondás felajánlását éreztem korrektnek, miután nem értük el a BL-továbbjutás célkitűzését. Korábban a csapat inkább túlteljesítette az elvárásokat, most nem sikerült. A sport velejárója ez, én ráadásul jobban szeretem a klubomat annál, hogy különféle szerződésekkel beleragasszam vezetőimet kényszerhelyzetekbe – döntsenek ők, ez így tiszta. Podgoricában már szóltam nekik, ők hallani sem akartak róla. Nem tartották szerencsésnek, hogy elmondtam a csapatnak is, én viszont egyenesen szeretek lépni, kínosan ügyelek az őszinteségre a csapatomnál. A lányok reakciói nagyon jólestek” – árulta el Elek Gábor.
A lemondás kapcsán hozzátette: „hogy érzek-e személyes felelősséget a kiesésért? Az edző az első számú felelős, persze. Ha másként csinálnék utólag valamit, akkor a Győr elleni meccs után változtattam volna, amikor komoly melankóliába kerültünk a győzelem ellenére, hogy most aztán mi lesz. Másként viselkednék már abban a helyzetben, de mentségül mondom: még sosem tapasztaltam ilyet a pályafutásom során, hetek kellettek a jelenség megértéséhez. Kökény Bea vesszőparipája a sportpszichológus: ha lenne pénz olyasvalakire, aki folyamatosan velünk lehetne, abban hinnék; de kéthetente egyszer körbenézni, abban nem hiszek, ezt én is kitanultam.”
„Megemésztettem a történteket, itt egy folyamatról van szó az ősz során, így a Podgoricában elszenvedett vereség nem volt annyira meglepetés, különösképpen az ottani várható körülmények miatt. Ez a BL-továbbjutás nem a végén ment el, hanem a legelején, Ikastban az első meccsen. A dánok ellen nagyon gyengék voltunk, én magam sem tudtam egyetlen bajnoki videójukról megfelelően feltérképezni őket. Onnantól aztán kergettük magunkat, és cipeltük végig a halvány kezdés terhét. Dühös semmiképpen nem vagyok, szomorú a kiesés miatt: igen” – jelezte a tréner.
„Nagyobbak voltak az önmagunkkal szembeni elvárások a kelleténél, és ennek a terhét nem bírtuk el. Erre rátéve a magyar bajnokság első fordulójában összejött a régóta áhított »Győrverés«, aztán ez istenigazából mégsem tudott boldoggá tenni bennünket – az öröm szűnt meg a játékunkban, az életünkben, teherré vált. Egy laikus azt gondolná, hogy bőségesebb keret egyenlő jobb játék, de azért más a pszichológiája annak, ha rajtam van minden teher, mint amikor be kell szállni néha a meccsekbe a másik helyett. Ez egy komoly és időigényes tanulási folyamat” – mondta Elek Gábor.
