„A lemondás felajánlását éreztem korrektnek, miután nem értük el a BL-továbbjutás célkitűzését. Korábban a csapat inkább túlteljesítette az elvárásokat, most nem sikerült. A sport velejárója ez, én ráadásul jobban szeretem a klubomat annál, hogy különféle szerződésekkel beleragasszam vezetőimet kényszerhelyzetekbe – döntsenek ők, ez így tiszta. Podgoricában már szóltam nekik, ők hallani sem akartak róla. Nem tartották szerencsésnek, hogy elmondtam a csapatnak is, én viszont egyenesen szeretek lépni, kínosan ügyelek az őszinteségre a csapatomnál. A lányok reakciói nagyon jólestek” – árulta el Elek Gábor.
A lemondás kapcsán hozzátette: „hogy érzek-e személyes felelősséget a kiesésért? Az edző az első számú felelős, persze. Ha másként csinálnék utólag valamit, akkor a Győr elleni meccs után változtattam volna, amikor komoly melankóliába kerültünk a győzelem ellenére, hogy most aztán mi lesz. Másként viselkednék már abban a helyzetben, de mentségül mondom: még sosem tapasztaltam ilyet a pályafutásom során, hetek kellettek a jelenség megértéséhez. Kökény Bea vesszőparipája a sportpszichológus: ha lenne pénz olyasvalakire, aki folyamatosan velünk lehetne, abban hinnék; de kéthetente egyszer körbenézni, abban nem hiszek, ezt én is kitanultam.”
„Megemésztettem a történteket, itt egy folyamatról van szó az ősz során, így a Podgoricában elszenvedett vereség nem volt annyira meglepetés, különösképpen az ottani várható körülmények miatt. Ez a BL-továbbjutás nem a végén ment el, hanem a legelején, Ikastban az első meccsen. A dánok ellen nagyon gyengék voltunk, én magam sem tudtam egyetlen bajnoki videójukról megfelelően feltérképezni őket. Onnantól aztán kergettük magunkat, és cipeltük végig a halvány kezdés terhét. Dühös semmiképpen nem vagyok, szomorú a kiesés miatt: igen” – jelezte a tréner.
„Nagyobbak voltak az önmagunkkal szembeni elvárások a kelleténél, és ennek a terhét nem bírtuk el. Erre rátéve a magyar bajnokság első fordulójában összejött a régóta áhított »Győrverés«, aztán ez istenigazából mégsem tudott boldoggá tenni bennünket – az öröm szűnt meg a játékunkban, az életünkben, teherré vált. Egy laikus azt gondolná, hogy bőségesebb keret egyenlő jobb játék, de azért más a pszichológiája annak, ha rajtam van minden teher, mint amikor be kell szállni néha a meccsekbe a másik helyett. Ez egy komoly és időigényes tanulási folyamat” – mondta Elek Gábor.
„A nyár óta összeálló közösségünk Podgoricában vált csapattá a katarzis okán, lelkileg hosszú idő után most látom magunkat ismét olyannak, amilyennek lennünk kéne. Innentől nem mérlegelés kérdése a KEK-sorozat akarása, hiszen borzasztó nagyképűség lenne másfél év BL-ezés után úgy hozzáállni, hogy mi az a KEK – ezt nem tűrném el” – fűzte hozzá.
„Nem fogalmaznék úgy, hogy volt játékos, akiben csalódtam, de ha lett is volna, az az öltözőben maradna, nem osztanám meg a nyilvánossággal. A problémáimat először négyszemközt mondom el, utána a csapat előtt – utóbbihoz még senkivel sem jutottam el. Hogy mennyire vagyok elégedett a légiósaimmal? Amikor a Fradiba új játékos érkezik, törvényszerűen nem lesz jó az ősze, mert nálunk előbb jön az ajnározás, aztán élesben óriási már az elvárás. Ez történt Laura Steinbach esetében, erre számítottam, keményen dolgozik, tavaszra lesz jó formában. Nerea Pena a sérülése idején kapott szeretet úgy próbálja meghálálni, amikor beszáll a játékba, mintha az róla kellene, hogy szóljon, így rengeteget hibázik, talán túl sokat tartottam fent, remélem, visszaáll a formája, most még egoista a játéka. Többet várok a kapusaimtól is” – értékelte kézilabdázóit a Fradi mestere.
