Csapatunk péntek este úgy kapott ki 27–26-ra a németektől, hogy az amúgy szenzációsan játszó, tizenkét gólt vágó Görbicz Anita a meccs utolsó momentumaként hetest rontott. Bár az ETO irányítója megsiratta a kihagyott büntetőt, azt is tekinthetjük a klasszis jellemzőjének, hogy akkor hibázik, amikor lehet. Együttesünk ugyanis nemhogy döntetlennel, de még háromgólos győzelemmel is harmadikként végzett volna, és ugyancsak a spanyolok elleni, hétfői nyolcaddöntőt várná.
Hajdu János szövetségi kapitány nem is bánkódott sokat a vereség puszta tényén, ehelyett kijelentette: „Most következik a legfontosabb mérkőzésünk, tulajdonképpen az a meccs, amelyért kijöttünk a világbajnokságra. Erre kell a lehető legjobban felkészülni, és ezt a célt kiválóan szolgálta a németekkel szembeni találkozó”.
Annyiban feltétlenül igazat kell adnunk a kapitánynak, hogy a románok elleni, csütörtöki lehangoló, és a németektől elszenvedett, pénteki, inkább bosszantó vereség lezárt múlttá válik abban a pillanatban, ahogyan megkezdődik az egyenes kieséses szakasz. Hajdu akár saját emlékeiből is meríthet, hiszen amikor a 2008-as olimpián ő dirigálta női válogatottunkat, az akkor is elbukta két utolsó csoportmeccsét – nem is akárhogyan, az oroszok kilenc, a koreaiak tizenegy gólt vertek rá –, ám a legélesebb szituációban, a románok elleni negyeddöntőben saját képességei fölé nőve 34–30-cal takarította el az útból az egyik fő aranyvárományost.
Az akkor lélegzetelállító bravúr volt, a spanyolok ahhoz képest végképp nem jelentenek megoldhatatlan feladatot. Már csak azért sem, mert leggólerősebb játékosuk, Carmen Martin mindjárt a vb ötödik percében eltörte a kezét. Igaz, az ibériaiak inkább lábbal és fejjel aratják diadalaikat, de ez ki is jelöli a magyarok számára a követendő utat: tartani kell velük a lépést, de tilos flúgos futamba kezdeni. A szövetségi kapitány elárulta, szinte biztos, hogy beveti Kovacsics Anikót, aki latinos gyorsaságával és kalkulálhatatlanságával növeli a variációs lehetőségeket az előző vb és olimpia bronzérmesével szemben.
Ha együttesünk venné az akadályt, a negyeddöntőben a brazil–holland derbi győztese jönne szembe. Minden valószínűség szerint a dél-amerikaiak, akik ugyan tiszteletet parancsoló módon gyűrték le a B csoportban a házigazda szerbeket és a dánokat is, de nekik nincs meg az a mentális fölényük a mieinkkel szemben, ami a skandinávoknak igen.
Görbe könnyek és javulás
Úgyhogy panaszra és aggodalomra semmi ok. Mivel azt azért mégsem remélhettük, hogy a négybe jutásért a „lakatlan szigetek” válogatottját kell eltakarítani az útból, a spanyol, brazil kettőstől felesleges merevgörcsbe esni. Egyelőre persze csak a spanyolokra szabad koncentrálni, ezt teszi Görbicz Anita is. Aki péntek este, két könnycsepp között azért máris kibökte: „Persze, hogy nem adjuk fel. A németek ellen már sokkal jobban ment, mint a románok ellen, nincs más választásunk, tovább kell javulnunk.”
Illetve „Görbétől” beérnénk a szinten tartással is, mondjuk azzal, ha a spanyoloknak is tizenkét gólt bombázna be. Ami még az ő részéről sem „tucatteljesítmény”.
