Mint csütörtök este is. Agyas ezúttal egy futballvezetőből lett bulvárceleb miatt került izgalmi állapotba, és már mondta is:
– Na, helló! Te, két napja azon röhögünk, hogy Berki Krisztián át akarja úszni a jeges Dunát. Azon meg sírunk, hogy ezt az újság, jó, nem a tiétek, a címlapon hozza. Gondolom, fogod, hogy nem a tornász Berki Krisztián, az csak sima olimpiai meg világbajnok, ő legközelebb akkor lesz címlapon, ha Rióban is nyer. Addig maradnak a fingók, böfögők, farokhimbálók a villából. Meg az, aki át akarja úszni a jeges Dunát, közbe’ egy éve akkor volt jég a Dunában, amikor a Zöld Békában ültünk a teraszon, és az Egér, tudod, a smasszer Géza túl sok jégkockával kapta a bacardit, ezért kettőt beledobott a vízbe. Tényleg, ez nem lehetne címlapsztori?
E ponton szelíden felvetettem, hogy most vagy a harmadik évezred magyar bulvársajtóját váltjuk meg, vagy Berki Krisztiánról beszélgetünk, mire Agyas azonnal lecsapott:
– Jól van, látom, téged is csak a Berki érdekel, tudhat valamit. Pincérből meg motorkereskedési eladóból lett a Fradinál futballigazgató, főiskola helyett faiskolával, ő vitte oda Pruknert, csak azt felejtette el közölni vele, hogy ahogy megkötik a szerződést, ő egyből lemond, és elhúzza a csíkot. Úgyhogy szegény Prukner épp csak megjött Kaposvárról, még ott volt a táskája a kezében, és már ő felelt az egész Fradiért, amikor még azt se tudta, melyik a Nagyvárad tér felőli kapu. Na, ilyen egy igazi magyar futballvezető, mint a Berki. Akire amúgy azt mondják, hogy soha egy fillérrel se károsította meg saját magát. Csak valahogy elfogyott a pénz, a Fradiban is, Vácon is, mert ott is megfordult, de Berkit ez már nem érdekelte. Üzletember lett, meg testépítő, mondtuk is a fiúkkal, ja, testépítő, csak még félig van kész. Mostanra már többszörös bajnok is lett, pedig a tartalék tartalékja volt, csak akkor állhatott be a kapuba, ha edzés után már mindenki hazament. Olvastam, hogy politikus is lenne, az MSZP-t nézte ki, ennek örültem. Aztán kiderült, hogy táplálkozási tanácsadó is, akkor meg is próbáltuk szerezni a számát, hogy felhívjuk, és megkérdezzük, hány drogos sütit lehet megenni egy nap
Ekkor, átmenetileg szóhoz jutván, megjegyeztem, Berkinek elvitathatatlan képessége a remek önmenedzselés, színes figurája a magyar bulvárvilágnak, amelyből vétetett, különben sem bizonyítottak rá soha semmit, úgyhogy ezeket a vádaskodásokat el kellene felejteni. Agyas persze az utolsó száz szó jogát megtartotta magának:
– Oké, ez már megint a kamu, de ne félj, mi is támogatjuk Berkit, már gyűjtjük is neki a jégkockákat. Várjuk, mikor ússza át a jégkockás Dunát, és azt üzennénk, ne keresztbe induljon, azt már annyian megcsinálták, hanem hosszába’. Na, helló.
