1994 óta rendeznek kézilabdában Európa-bajnokságot, az eredeti tizenkettesről 2002-ben bővítették tizenhatosra a mezőnyt, és vezették be ezzel a középdöntő intézményét. A magyar válogatott azóta, a szombati, Macedónia elleni, találkozóval együtt eddig tíz mérkőzést vívott a második csoportkörben, és mérlege 2 győzelem, 3 döntetlen, 5 vereség. Első sikerét 2008-ban, szintén Dániában érte el együttesünk, akkor a franciákat verte 31-28-ra, de az ellenfél addigra már biztos első volt, kis túlzással hátra tett kézzel játszott.
Nem úgy, mint szombaton, Herningben a macedónok, akiket fiaink így is elintéztek 31-25-re – úgyhogy valóban ez az Eb-középdöntők históriájának legnagyobb különbségű magyar diadala. Igazi értékét azonban a múlt mellett inkább a jövő adja, hiszen mostantól a nyolcba kerülés alapvetés. Elég hozzá szerdán felülkerekedni az osztrákokon. Az országos szövetség, az MKSZ elnöksége éppen az első nyolc pozíció valamelyikének elérését tűzte ki, ami merész célnak hatott, de tulajdonképpen pusztán annyit jelentett: jussanak be fiaink a második körbe, a tizenkettő közé. Mert ha ezt teljesítik, onnan a nyolcba már kikövezett út vezet Macedónián és Ausztrián át. Ez a térképen persze hatalmas kerülő, de a dániai Eb herningi hatosában nyílegyenes vonal.
Ezen haladnak az izlandiak is, akik az első menetből a mieink elleni döntetlent hozták magukkal, szombaton pedig 33-27-re elporolták az osztrákokat. Azaz ha továbbra is minden normális mederben folyik, a magyar és az izlandi gárda között végül az összgólkülönbség rangsorolhat, ami pillanatnyilag két gól oda. E tekintetben nem sok jóval kecsegtet, hogy a körmérkőzés utolsó felvonásán, szerdán éjjel Dánia Izlanddal találkozik, és a házigazda a jelek szerint holtbiztos elsőként kezd majd, azaz akár kegyet is gyakorolhat az északi rokonnal szemben.
Mit tehetnek ez ellen a mieink? Semmit. Annak érdekében viszont annál többet, hogy hétfőn tapadjanak a dánokra, amennyire csak lehet, szerdán pedig nyissák ki a gólzsákot az osztrákok ellen.
