– Na, helló. Csak azér’ hívlak, mert hétfő este én is letettem az olimpiai esküt. Nem hiszed? A Gyurcsány életére esküszöm. Vagyis arra esküdtem, hogy ahány pontot szerzünk Szocsiba’, annyi kört fizetek. Azért egyből mondtam, senki ne örüljön, ebből még nem lesz nagy berúgás. Kérdezte is a Fütyi, hogy mi, akik nyolc aranyat nyerünk Londonban, hogy lehetünk ennyire sz.rok a téli sportokban. Mondtam, úgy, hogy idén télen múlt pénteken esett először a hó, az is volt vagy öt centi. A norvégok meg októbertől áprilisig tökig állnak a hóban, azért csinálták meg egyáltalán a sílécet, hogy legalább a kert végébe, a klotyóig elvergődjenek valahogy. A legnagyobb tanárok, hogy most már a fél világ síelni akar, ezért az agyatlanok képesek több száz kilométert is utazni, hogy találjanak végre elég havat meg egy hegyet, ahol rendesen összetörhetik magukat. Mi meg azokkal a norvégokkal, osztrákokkal, svájciakkal akarunk versenyezni, akik a hegy tetején születtek, és először sílécen jártak lenn a faluban. Aztán örülünk, ha a 71 indulóból lesz egy 68. helyünk, mert a többiek közül egy elesett, egyet kizártak, egy eltévedt. Komolyan, annyi a sanszunk, mintha a Liptai Claudiát neveznénk smink nélkül a világszépségversenyre. Kár kiröhögtetni magunkat. Vagy volt az a sífutó csajunk, aki huszonvalahány perc után majdnem kiszáradt. Hát ez még nálam is csúcs, fél órát még én is kibírok folyadék nélkül, délelőtt biztosan. Erre mondta a Fütyi, hogy gyorskorcsolyába’ azért szépen tartjuk magunkat, ja, csak az meg nekem cirkusz. Ahol úgy olimpiai bajnok lehet valaki, hogy az elődöntőben és a döntőben is mindenki összeütközik előtte, ő meg annyival mögöttük csúszkál, hogy még beléjük se tud menni, azt hagyjuk.
Ekkor szóhoz jutván megjegyeztem, Bradbury győzelme egyszeri csoda, és attól még, hogy nincsenek éremesélyeseink, nem tehetjük meg, hogy nem is indítunk versenyzőt Szocsiban. Téli olimpikonjaink egyébként sem agyonfizetett profik, hanem jobbára lelkes, a sportágukért áldozatokra is képes félamatőrök, akik ráadásul most nem is egy hóborította mesevilágba készülnek, hanem az ismeretlen veszélybe. Ezzel azonban csak Agyasnak adtam újabb muníciót:
– Na, jó hogy mondod. Mert egyszer azt olvasom, hogy ilyen biztonsági intézkedéseket még ember nem látott, máskor meg azt, hogy valami csecsen terrorista csaj már át is csúszott a mitt’om én, hányszoros gyűrűn, benn van Szocsiban. Az arcán tíz centis forradás, sántít, a bal karja könyökben nem hajlik. Érted? És átjutott. Biztos tényleg marhára figyelnek. A Sunyi azt nyomja, fogadjunk, hogy valamelyik eredményhirdetésen csinálják meg a balhét, az Egér erre rávágta, akkor legalább a magyarok biztonságban lesznek. Jó, jogos, ezzel gyökér dolog hülyéskedni, reméljük, nem történik velünk semmi baj. Mert hogy jó nem történik, az tuti. Mindig is mondtam, hogy két normális téli sport van, a hoki meg a teremfoci. Na, helló!
