– Néhány órája beszéltem egyik játékostársával, érdeklődtem, hogyan illeszkedett be „a Sanyi”, s az illető áradozott önről, hogy milyen aranyos srác. Ez valahogy a meccseken nem jön át.
– Azt hiszem, nekem két énem, két személyiségem van: civilben kenyérre lehet kenni, de ha kijövünk az öltözőből, és meghallom a játékoskijáróban a közönség moraját, másfajta üzemmódba kapcsolok. Nehogy azt higgye, hogy ez tudatos: kölyökkorom óta ilyen vagyok. A pályán számomra semmi sem drága a győzelem érdekében, ha kell, csípek, harapok. Ezért is mondják azt sokan, hogy ha egy csapatban futballoznak velem, akkor ilyen társról álmodtak, de ha az ellenfélnél vagyok, akkor nem egészen
– Szóval tárt karokkal fogadta az MTK. De miért jött el?
– Novemberben közös megegyezéssel szerződést bontottunk a Videotonnal. Nekem nem fűlött a fogam a kispadhoz vagy a lelátóhoz. José Gomes edző elképzeléseibe a jelek szerint nem fértem bele, s ezért kulturált körülmények között elváltunk.
– És képes volt otthagyni a csillagászati összegű fizetését, amelyről a fáma szólt?
– Csillagászati összeg Maradjunk annyiban, bármennyit is kerestem, az ember, ha futballista, játszani akar. És én nem vagyok olyasvalaki, aki elhallgatja, ha elégedetlen. Így aztán, hogy úgy mondjam, feladtam a biztos kényelmet, és kiléptem a játékospiacra. Bíztam annyira magamban, hogy éreztem, lesz kérőm.
– És volt, az MTK.
– Akadtak külföldről is, de megbeszéltem a feleségemmel, hogy mivel a kislányunk szeptemberben már iskolába megy, inkább itthon maradok. Kértem egy kis gondolkodási időt az MTK-tól – úgyis karácsony volt –, aztán igent mondtam.
– Eddig nem bánta meg?
– Ellenkezőleg: szerintem az MTK-t és engem egymásnak teremtettek. Két pont a hátrányunk a 14. helyezettel szemben, nincs kétségem afelől, hogy benn maradunk. S ha minden jól megy, az én góljaimmal.
És mit tesz Isten, délután a budafoki Promontor utcában, a BMTE-pályán az MTK előkészületi mérkőzésen 2-0-ra legyőzte az NB III-as Szegedet, s a második gólt egy lecsorgó labdából, 11 méterről Torghelle szerezte.
