Nincs még tizenkilenc esztendős, de már a Bocskai István Emlékverseny győztese, és edzője, az olimpiai bronzérmes Chris Johnson szerint a határ a csillagos ég. Darányi Zsoltról, a magyar – és egy kicsit a kanadai – ökölvívás új reménységéről, hovatovább csillagáról beszélünk, aki szombaton érzelemdús, az Oláh Gábor utcai sportcsarnok nézőközönségét talpra ugrasztó küzdelmet vívott az orosz Tamerlan Magomedovval, és teljesen megérdemelten, megosztott pontozással le is győzte ellenfelét.
Darányi a tőle megszokott lazasággal készült a döntőre, majd már a ringben a barcelonai olimpián középsúlyban bronzérmes Johnson hosszú másodpercekig szuggerálta a négyéves kora óta Torontóban élő fiatalembert, aki elsöprő lendülettel kezdte a meccset. Rendre alávert a balkezes orosznak, felütései hajszálpontosan ültek, és az egyenesekkel sem állt hadilábon. A második menettől kezdve tombolt a publikum, a hajrában pedig a szíve vitte előre Darányit, és elemi erejű ováció közepette az ő kezét emelte magasba a vezetőbíró. A pontozás megosztott, 2–1 arányú volt, ez ki is fejezi a küzdelem szorosságát. Ahhoz azonban nem férhetett kétség, hogy megérdemelte a győzelmet.
– Számomra minden mérkőzésen csak a győzelem az elfogadható eredmény, senkitől sem félek, mindenkit le akarok győzni – mondta a nyurga 69 kilós bokszoló, aki amikor Magyarországon van, a rákospalotai Edőcs István SE-ben sportol, Buga Kálmán irányításával. – Ez pályafutásom eddigi legnagyobb sikere, hiszen ez az első international hogy is mondják magyarul nemzetközi tornagyőzelmem. Feltétlenül hozzá kell tennem, hogy a januári kubai edzőtábor rengeteget lendített rajtam, azok az ellenfelek, az a légkör nagyon sokat jelentett nekem.
Chris Johnson nem fukarkodott a dicsérettel:
– Zsolt még csak 18 éves, előtte a világ, hatalmas tehetség, akár olimpiai bajnok is lehet belőle. Én mindenesetre azon vagyok, hogy ez sikerüljön neki. Ilyen fiatalon egy ilyen rangos tornát megnyerni, mint a Bocskai, nagyon keveseknek adatik meg.
Előzőleg a hajdúsámsoni Varga Miklós mérkőzés nélkül győzött könnyűsúlyban, mert Gálos Roland sérülés miatt nem tudott kiállni ellene. A harmadik magyar tornagyőzelem Harcsa Zoltán nevéhez fűződik, a kispesti bunyós – Szántó Imre tanítványa – egyhangú pontozással verte a Hranek Boksz Club versenyzőjét, Bugyik Imrét.
– Négy mérkőzést bokszoltam, most, hogy felgyógyultam kézsérülésemből, kellett ez a sikerélmény. A döntőben szerintem olyan nyolcvan százalékig meg tudtam valósítani Öcsi bácsi taktikai utasításait, úgyhogy elégedett vagyok a szereplésemmel – mondta Harcsa, aki a tavalyi sikere után idén másodszor nyerte meg a Bocskait.
A torna legjobb bokszolójának járó különdíjat Harcsa Zoltán kapta.
A döntők:
49 kg:
Zsomart Erzsan (kazah)–Laishram Devendro Singh (indiai) p. v. 0–3
52 kg:
Adilet Kurmetov (kazah)–Manuel Fabrizio Cappai (olasz) p. gy. 2–1
56 kg:
Gálos Viktor–Jerzsan Ordabajev (kazah) p. v. 0–3
60 kg:
Varga Miklós–Gálos Roland m. n. (Gálos jobb ökle megsérült)
64 kg:
Manoj Kumar (indiai)–Aszlandbek Simbergenov (kazah) p. v. 0–3
69 kg:
Darányi Zsolt–Tamerlan Magomedov (orosz) p. gy. 2–1
75 kg:
Bugyik Imre–Harcsa Zoltán p. v. 0–3
81 kg:
Nurdaulet Zsarmanov (kazah)–Raszul Gadzsimagomedov (orosz) p. v. 1–2
91 kg:
Erik Tlkanec (szlovák)–Fabio Turchi (olasz) p. v. 1–2
+91 kg:
Bernáth István–Szergej Jegorov (orosz) p. v. 0–3
