Agyas ezúttal a fogadási csalások miatt került izgalmi állapotba, és már mondta is:
– Na, helló! Te, azért hívtalak már most, mert ma erősebben kezdtem, már reggel fejjel nyitottam ki a kertkaput, mert elcsúsztam. Szerintem nem is húzom ki estig, csak vízszintben. De berágtam, mert a gyökér csalókat utálom a legjobban, és a napokban kicsit túlszerepelték magukat. Ha valaki úgy csal, hogy ész vagy ügyesség kell hozzá, azt elviselem, de ha csak pofátlanság meg pitiség, az a legnagyobb köcsögség. Régebben járt hozzánk, a kocsmába zsugázni egy fazon, aki mindig gatyáig fosztott minket fájerben, pedig abban páran eléggé spiccen vagyunk. Tudtuk, hogy kamuzik, csak azt nem tudtuk, hogy. Soha nem is derült ki. A Sunyi azt mondta, meg kellene verni, mint a lovat, akkor majd eldalolja, én erre azt feleltem, nincs mire megverni, mi vagyunk a birkák, legeljünk füvet. Aztán később egyszer leült velünk egy kiscsávó, pár partit az is nyert, de közben izzadt, mint a barom, nagyon gyenge volt a dumája is, búza ömlött a szájából. Még egy órája se játszottunk, amikor virított egy tök alsó - tök király - tök ászt. Csak az volt a baj, hogy a Tohonyánál is volt egy tök király. A f*szi paklizott, egyszerű volt, mint a faék. A Tohonya rámosolygott, ahogy csak ő tud, meg a Lendvai Ildikó, és azt mondta neki, itt egy dobókocka, ha egytől ötig dob, belelép a szájába, ha hatot, akkor újat dobhat.
Kihasználva a lélegzetvételnyi szünetet, félénken érdeklődtem, megrekedünk-e a hamiskártyásoknál, s Agyas máris visszavette a szót:
– Dehogyis! Emlékszel, vagy húsz éve kivittél egy pólómeccsre, és előre megmondtad, ki az a két játékos, aki eladta a meccset, mert azt beszélte a fél uszoda? Ki is kaptak, de mind a ketten úgy mentek, mint az állat, a másnapi Népsportban ők ketten voltak nagybetűsök. Így is görénység csalni, de legalább tudás kell hozzá, meg a szurkolót se veszed tök hülyére. Nem úgy, mint az a focista, aki az égbe rúgja a tizenegyest, mert fél méterrel fölé már nem meri, hátha véletlenül bemegy, vagy aki egymás után tízszer ragad benn ugyanúgy lesen, mert a balf*sz csatárnak tíz tiszta helyzet kell a két gólhoz, ami le volt dumálva. Nem is merem mondani a csapatokat, mert téged is sz*rba hozlak meg magamat is, de pár éve, egy vasárnap délelőtt bejött a kocsmába egy cimbi, alig ismertük, csak futólag ittunk, és mondta, hogy a délutáni meccset vegyük ki 4-4-re. Mér’ nem „mingyá” 8-8-ra, szórakoztunk vele, aztán majdnem konnektorba vizeltem, amikor a 90. percben 4-4 volt az állás. Az egyik csapat tizenegyest kapott, erre a kapusa kifutott, elvette a labdát attól, aki rúgni akarta, és kihagyta. Maradt a 4-4. Máskor meg azt hallottam, amikor a rendőrség már elkezdte begyűjteni a bundázókat, hogy az egyik ízeltlábúért az öltözőbe mentek, az edző meg, aki éppen eligazítást tartott, lesápadt, és majdnem lefordult a padról, mert azt hitte, érte jöttek. De ez csak a kisebb baj. A nagyobb az, hogy mi marhák még mindig járunk meccsre, ti marhák meg az újságban, a tévében a tuti csalókat kérdezgetitek, és ők osztják az észt. A szakértők. A mai napig. Ahelyett, hogy a levest osztanák a sitten. Meg azon nyavalyogtok, hogy kevés a magyar edző. Tudod, miért kevés? Mert aki nem tegnap kezdte, azok között háromféle magyar edző van: az egyik vastagon benne volt a simliben, a másik csak látta, de mindent látott, és semmit se csinált, a harmadik meg nem látott semmit, de akkor az garantáltan tök vak. És ez sajnos a focistákra is igaz. Szerintem ezért hoznak inkább ide egy balbunkót a lakatlan szigetekről, mert az fél év után is csak annyit tud mondani, „egy sort”, de akkor is egy sört kér. Hát, vele elég nehéz ledumálni, hogy „mér” ragadjon be lesen.
Tettem egy tétova kísérletet, de Agyas előrehaladott állapota miatt sem reménykedhettem túlzottan benne, hogy ha az ártatlanság vélelmét, az általánosítás veszélyeit említem, ingert jelentek-e egyáltalán neki. Nem is jelentettem, mert saját logikája mentén haladva zárta az addig is egyoldalú beszélgetést.
– Jól van, a szokásos kamu. Nem igaz, hogy ti ezt nem veszitek észre. A Sunyi erre azt mondta, dehogynem, csak benne vagytok ti is. De akkor legalább egyszer vegyetek be engem is, mert újabban átszoktam az irsaira, és az kimérve is piszok drága. Na, helló!
