Kecskemét nagyjából fehér foltnak számított a hazai öttusa térképén, de az idei hazai világkupaverseny ide hozatala – bár nincs vége a megméretésnek – jó döntésnek bizonyult. Sok jó ember kis helyen is elfér, tartja a mondás, s bár a mostoha időjárási viszonyok túl nagy tömegeket nem vonzottak a lelátókra, a kevés jó ember, vagyis a világ öttusázóinak krémje is nagyszerű versenyt csinált.
A mieink közül a tavalyi egyéni Európa-bajnok Földházi Zsófia indult talán a legjobb esélyekkel, ám elvívta magát, a lovas pályán pedig gyakorlatilag viharban kellett teljesítenie, ötöt vert, utána félbe is szakították ezt a tusát. Végül a 17. helyre futott be, előtte eggyel, a 16.-on Alekszejev Tamara végzett. Az apai ágon moldáviai származású székesfehérvári hölgy három évvel ezelőtt időlegesen abbahagyta a versenyszerű öttusát, most visszatért, s jól tette, ha stabilizálja a lövészetét, fix tagja lehet a válogatottnak.
Az egyéni vb-ezüstérmes Kovács Sarolta már az, s most sem okozott csalódást. Jól vívott, az úszást megnyerte, lovaglásban is csak kettőt rontott, a kombinációs szám előtt viszont kibabrált vele a fegyvere. Gyakorlatilag miatta kellett halasztani a rajtot, nagy nehezen összetákoltak neki egy pisztolyt, amivel a 4. helyről rajtolva végül 6. lett. Ehhez képest mosolygósan mondta: „A vívás végre kiegyensúlyozott volt, megadta az alaphangot, az úszásban szinte szárnyaltam, megnyertem, a lovaglásban, hazai, fehérvári rohanós lóval kettőt hibáztunk, kár, hogy jött ez a gond a pisztolyommal. Ki tudja, enélkül meddig jutottam volna, de jól futottam, a végén a hajrázás is ment, úgyhogy elégedett vagyok.”
A versenyt nagy fölénnyel nyerte a fiatal lengyel Oktawia Nowacka a kínai Zsang és a pekingi olimpiai bajnok német Lena Schöneborn előtt. Pálvölgyi Miklós szövetségi kapitány így értékelte érdeklődésünkre a mieink teljesítményét: „Kovács Saci és Tamara jó versenyt csinált, előbbi, ha nem romlik el a pisztolya, még előrébb végezhetett volna. Földházi Zsófi jó esélyekkel indult, de elrontotta a vívást, pechje volt a lovaglásban, hiszen viharban kellett teljesítenie. Még junior, van ideje a tapasztalatszerzésre. Vasárnap a fiúknál viszont bármelyikük ott lehet az élen.”
Marosi, Kasza, Demeter, Tibolya – tényleg mindegy. Mert azt az adatot mindegyikük tudja: legutóbb 1996-ban Balogh Gábor tartotta itthon a hazai rendezésű világkupaverseny győzelmi trófeáját.
