– Na, helló! Remélem, most nem kezdtek el szakérteni arról, hogy mit jelent a dánok elleni 2–2. Én megmondom: azt, hogy a dánokkal egyszer, egy csütörtök este, barátságos meccsen 2–2-t játszottunk. Semmi többet. Szép „ződ” gyep, közös futás, közös légzés. Kész. Emlékszel, amikor 1984-ben, az első vb-selejtezőnk előtti utolsó felkészülési meccsen, a stadionban 2–0-ra kikaptunk Mexikótól? Mexikót akkor még fikáztuk rendesen, a kapusukra, Camposra azt mondta a Bukta, akkora, mint az orosz tanárnőjük, akit nem véletlenül hívnak „Nyócvancentinek”. Jó pár drukker meg is állt a toronyépületnél tüntetni, és azt kiabálták a Mezeynek, hogy mezei egér, mi meg csak csendben hazamentünk, hogy ebből lóf*sz se lesz. Aztán végigvertünk mindenkit, még azon az őszön nyertünk Hollandiában, és ’86-ra már világbajnokok akartunk lenni, mert a vb előtt itthon lenyomtuk 3–0-ra a brazilokat. Erre jött Mexikóban a 0–6. Úgyhogy most se kell ettől a 2–2-től nagyon lihegni. Ugyanezt mondanám, ha 5–2-re nyertünk vagy kikaptunk volna. Bár csak az 5–2-es gyufára volt esélyünk, mert besz*rás, a dánok milyen helyzeteket hagytak ki. Te, hát kirúgás meg taccs után közvetlen ziccerbe kerültek. Itt ült a Böfögőbe’ (Agyasék törzshelye – a szerk.) a szomszéd asztalnál a Kétfülű, őt nem ismered, ritkán jár Mi? Azér’ hívjuk így, mert két füle van, ja, igen, és egy szeme, mert a másikat, úgy mondja, egy nézeteltérésnél be kellett adni neki zálogba, és még nem volt ideje visszaváltani. Szóval, a Kétfülű ritka egy krekk csávó, de nem fogalmatlan, most is eleresztett egy ilyen dumát: „Urak, szép, hogy így szívják magukat, én csak fél szemmel nézem, de jól látom, hogy a dánok kapusa majdnem gólpasszt adott?” Szóval tétmeccsen, gyilkos csapat ellen ezzel a védelemmel Viszont legalább hajtottunk, mert már ennek is örülni szoktunk, a játékosok arcán látszott, nem okádnak attól, hogy futballozni kell, az újoncok se f*sták le a bokájukat, egy jó kapusunk mindig van, na és a két gólunk! Ha a BL-döntőben rúgják őket, egész Európa matyizik. A Tőzsér meg a Koman gólpassza, ahogy a Dzsudzsák levette és bebelsőzte, az a Varga gyerek meg kicsit maga mögül befejelte – hirtelen leküldtem én is két zalai rettenetest. Pedig lenn már csücsült a bélésbe’ három ágyas szilva, azoknak a fejére érkeztek, meg is küzdöttek egymással. A Szalai tudod mikor fog ilyen gólt rúgni vagy fejelni? Amikor szegény Gobbi Hilda! Meg amúgy is, volt valami ötletünk arról, mit szeretnénk, ha nem is mindig sikerült. És azért nem, mert van néhány rendes, nagypályás futballistánk, aki tud hosszú labdát adni, lyukra futtatni, lőni, fejelni, de nincs egy igazi kispályás spílerünk. Aki nem edzőtől tanult játszani, hanem gyerekkorában nyáron napi nyolc órát nyomta a játszótéren, a porba’, ahol a kerti pad alja volt a kapu, ezért a homokozó kis tökiket és az anyukákat is kerülgetve, tíz csellel be kellett vinni oda a labdát. Most meg nincs, aki a középpályán harminc métert menne előre, egy-egyezne, ha kell, megcsinálna három cselt, egyszer ritmust váltana. Vagyis van, a Leonardo, a Fradiban. Maga alatt tartja a labdát, és mindig abban az ütemben tolja meg, amikor odalépnének, nem is lehet szabályosan elvenni tőle. Még szívesen is lenne magyar válogatott, mert a brazil Zs-be se férne be, nyugaton is megnyugodnának, hogy van egy bokszi, a magyarok akkor mégse eszik a feketét, csak isszák.
E ponton megjegyeztem, ezzel a témával óvatosan bánjunk, helyesen tesszük, ha még a hiperérzékenyekre is ügyelünk, de ezzel mintha lovat adtam volna Agyas alá, témát és sebességet váltott:
– Jól van, ügyelj te. Hát basszus, nálunk már akkora a rasszizmus, hogy a zöldségesnél a kopasz barack mellé nem mernek cigánymeggyet tenni, mert féltik tőle. Komolyan mondom, a komancsok (Agyas szóhasználatában kommunisták, azaz 1990 előttre céloz) idején ehhez képest szólásszabadság volt. Amikor nem lehetett azt mondani, hogy orosz, akkor a Süsü vett egy orosz agárt, és szigorúan csak szovjet agárnak hívta, étteremben mindig szovjet hússalátát kért előételnek, a macskáját elnevezte Elvtársnak és magázta, ezért a téren olyanokat üvöltött, hogy Elvtárs, ha bátor, most sz*arjon, itt, mindenki előtt, a Hamar Pistát meg válogatott meccsen is csak Anarchistának nevezte. Ehhez képest ma nem lehet azt mondani, hogy néger. Ami, ha jól tudom, csak azt jelenti, hogy fekete. Hát a feketére azt mondani, hogy fekete, az tényleg k*rva nagy sértés. Körülbelül olyan, mintha a csütörtöki meccsre tilos lenne azt mondani, hogy döntetlen lett, csak körül szabadna írni, hogy mind a két csapat ugyanannyi gólt szerzett, de még erre is felsikoltana valaki, hogy hát csak nem arra célzok, hogy döntetlen? Szóval, hülye egy világ ez. Bár ma jó napunk van, az Egér először hozta le a kislányát a Böfögőbe, mindenki fizetett neki egy fanta narancsot, a negyedik után már öklendezett, de inni meg kell tanulni. Egyébként úgy hívják, Orsi, az Egér azt mondja, csak azért, hogy pár év múlva azt kiabálhassa neki: Orsolya, hol az apád korsója? Na, helló.
