Nem volt eget verő a színvonal, de a PINKK „idegenben” is le tudta győzni a PEAC-ot a női kosárlabda-bajnokság döntőjének ötödik meccsén, és ezzel megszerezte az aranyérmet. A szív diadala volt.
Beültünk az időgépbe, és visszarepültünk a kétezres évek elejének nagy magyar bajnoki női kosárlabdadöntőire, legalábbis ami a Lauber Dezső Sportcsarnokban uralkodó hangulatot illeti. Közel négyezer néző töltötte meg a sok nagy csatát látott arénát, a rózsaszínbe öltözött PINKK-szurkolók voltak lényeges hangerő- és létszámbeli fölényben, s eleinte játékban is, mert Tomlinson és Kennedy kosaraival megugrott a telephelyét tekintve komlói vendégcsapat a finálé utolsó, ötödik mérkőzésén. Valamivel jobb volt a játék, mint a rettenetes színvonalú negyedik összecsapáson, bár ezzel még nem mondtunk túl sokat. Persze a rájátszás embertelen időbeosztása is nyilván magyarázza a sok hibát, a PEAC a nyolcadik, a PINKK a hetedik meccsét játszotta 16 nap alatt. Reid sorozatával a hazaiak átvették a vezetést, és Roberto Hernández, a Komló mestere gyorsan időt is kért. Aztán a mackós alkatú Holt is belejött, Reid dobta az első jó triplát, Bujdosó összeszedte harmadik személyi hibáját, le is ültette Zseljko Djokics, a hazai edző. Rengeteg gyatra dobás „színesítette” a meccset, és a legszörnyűbb az volt, hogy a két csapatban szereplő összesen kilenc légiós mellett a magyarok csak epizódszerepet játszottak. Pascua duplájával 20-20-nál utolérte ellenfelét a vendég, sőt, 25-23-as komlói vezetéssel ért véget a félidő.
Bujdosó révén megszületett az első hazai hármas is, erre Iványi önmaga első kosarával, szintén egy triplával válaszolt. A feszültség tetőfokára hágott, Hernández nyakkendője annyira félrecsúszott, hogy a csomója a spanyol edző vállánál volt, de az eredmény „megfagyott” 30-32-nél
Hosszú percekig nem esett kosár, a legbiztosabbnak tűnő ziccerek is „homályban” végződtek. Kennedy törte meg az ötperces (!) gólcsendet A negyed – még leírni is hátborzongató – 9-9-re végződött, a PEAC a két középső játékrészben együttvéve 14 pontra volt képes, 32-34-ről kezdték a csapatok a bajnokság utolsó tíz percét.
Iványi második sikeres triplája aranyközelbe hozta a Komlót (34-41), de Reid, a legjobb pécsi másképp gondolta (38-41), Hernández időkéréssel próbálta megfékezni a hazai felzárkózást. A PEAC nem tudott elvégezni egy bedobást, Vígh játékvezető elvette a labdát Fűrésztől, Holt a támadóidő lejártának pillanatában bevert egy hármast, mire felrobbant a csarnok rózsaszínű fertálya (38-44), és már csak négy és fél perc volt hátra! Iványi labdát szerzett, Holt duplát, alakult a PINKK első bajnoki diadala (38-46). Aztán meg is született, a Komlóra száműzött csapat rajongóinak öröme nem ismert határt, kórusban skandálták az élete utolsó hivatalos mérkőzését játszó bálványuk, Iványi Dalma, a klubtulajdonos nevét.
Roberto Hernández, a bajnok spanyol edzője: Nagyon akartuk ezt a győzelmet, azzal nyertünk, hogy kevesebbet hibáztunk. Két hullafáradt csapat döntője volt, annak különösen örülök, hogy megszereztem vezetőedzőként életem első bajnoki címét.
Iványi Dalma, a PINKK csapatkapitánya: Ez pályafutásom tizedik magyar bajnoki címe, és egyben az utolsó, mert megmásíthatatlan a döntésem, visszavonulok. Szebb búcsút el sem tudtam volna képzelni.
Bajnoki döntő, 5. mérkőzés
PEAC–PINKK 42-54 (18-11, 5-14, 9-9, 10-20)
Legjobb dobók: Reid 19, Bujdosó 9, illetve Kennedy 15, Holt 13, Iványi 8, Tomlison és Pascua 7-7.
