A csütörtökön elhunyt Gedővári Imre háromszor nyert világbajnokságot (1978 Hamburg, 1981 Clermont-Ferrand, 1982 Róma), 1981-ben Foggiában pedig Európa-bajnok lett, pályafutásából azonban az 1988-as olimpiai bajnoki győzelem emelkedik ki a kardcsapattal, amelyet Bujdosó Imrével, Csongrádi Lászlóval, Nébald Györggyel és Szabó Bencével alkotott. S a szovjetek elleni felejthetetlen döntőben a 8–4-es hátrányból 8–8-ra kiegyenlítő, s jobb találatarányával aranyérmes csapatunkban a végén ő szerezte a mindent eldöntő tust. Úgy, hogy az Andrej Alsan elleni asszóban személy szerint is hátrányból fordított. Generációk számára meghatározó sportélmény az alábbi végjáték:
Gedővári emellett az 1980-as moszkvai olimpián egyéniben és csapatban is a dobogó harmadik fokára állhatott fel, 1984-ben Los Angelesben pedig az egyéni verseny egyik legnagyobb esélyese lehetett volna, ha nincs a szocialista országok bojkottja, és ott vagyunk az ötkarikás játékokon
Gedővári Imrét 1978-ban és 1984-ben is megválasztották az év hazai vívójának. 1989 januárjától 1991 nyaráig a Magyar Vívószövetség főtitkára, 1991 februárjától 1996 decemberéig az UTE elnöke volt.
Szabó Bencét valósággal letaglózta a szomorú hír, hiszen saját bevallása szerint nemcsak szakmailag, de emberileg is sokat köszönhet egykori csapattársának: „Nagyon közel álltunk egymáshoz, nehéz tudomásul venni, hogy elvesztettünk egy ilyen értékes embert. Fiatal vívóként az első pillanattól kezdve, hogy ’74-ben az Újpesti Dózsához kerültem, rengeteget tanultam tőle, igazi példakép volt a számomra. Úgy csodáltam, mint soha egyetlen más vívót. Élete utolsó szakaszában már borzalmasan szenvedett, de megnyugvást jelent, hogy nemrégiben legalább el tudtam köszönni tőle” – emlékezett meg Gedővári Imréről a Magyar Olimpiai Bizottság jelenlegi főtitkára.
„Nem volt olyan ember, aki ne szerette volna Imrét, nem lehetett vele rosszban lenni. Engem is rengeteg szép emlék fűz hozzá. Mindig a társaság középpontja volt, és a páston is bármikor számíthattunk rá, az utolsó asszót is ő nyerte meg Szöulban. Nemcsak Magyarországon, de egész Európában, sőt azon kívül is hatalmas tisztelet övezte. A magyar sport egyik legnagyobb sztárja volt” – tette hozzá Szabó Bence.
Nébald György, aki ugyancsak tagja volt a ’88-as aranycsapatnak, nehéz szívvel búcsúzott el Gedővári Imrétől: „Tíz éven keresztül voltunk csapattársak a válogatottban, a szöuli siker jelentette természetesen a csúcspontot. Nemcsak versenyen, de edzésen is gyakran ismételgettük: szép volt, Imre! Nem lehetett betelni azzal, ahogy a karddal bánt. A virtuozitása mellett az odaadása, a hozzáállása is példaértékű volt, rengeteg munkát beletett abba, hogy ilyen sikereket érjen el. Ő volt az mindig, aki húzta a csapatot, aki vitte a puttonyt, az edzések után is ő noszogatott minket, hogy menjünk még egyet focizni. Igazi csapatember volt, aki élt-halt a sportért. Nagyon fáj, hogy már nincs köztünk.”
GEDŐVÁRI IMRE
Született: 1951. július 1., Budapest
Klub: Újpesti Dózsa (1964–1986), Vasas SC (1986–1988)
Edző: Zarándi Csaba
Eredményei: olimpiai bajnok (1988 Szöul, csapat), 2× olimpiai bronz (1980 Moszkva; egyéni, csapat), 3× világbajnok (1978 Hamburg, csapat; 1981 Clermont-Ferrand, csapat; 1982 Róma, csapat), 3× vb-ezüst (1975 Budapest, csapat; 1981 Clermont-Ferrand, egyéni; 1983 Bécs, csapat), 3× vb-bronz (1977 Buenos Aires, csapat; 1982 Róma, egyéni; 1985 Barcelona, csapat), Európa-bajnok (1981 Foggia, egyéni), 10× magyar bajnok (egyéni: 1980, 1981, 1982, 1983, 1984, 1987, 1988; csapat: 1976, 1979, 1985)
Díjai, elismerései:
Az év magyar vívója (1978, 1984)
A Magyar Népköztársaság Csillagrendje (1988)
Kemény Ferenc-díj (1992)
A Vasas SC aranygyűrűje (2000)