– Teniszezik még az osztrák csapatbajnokságban, vagy ilyen korosztály már nincs is?
– Hogyne lenne, jövő héten kezdődnek a meccsek, s most lépek egy kategóriával feljebb, a hatvanasok közé, ott én leszek a korosztály Benjáminja. Meglátjuk a meccsek után, hogy tényleg elverem-e az „öregeket”.
– Miért, eddig nem verte el őket vagy a hasonló korúakat?
– De. A 45 évesek között kezdtem, s ott egyszer kikaptam egy cseh fiútól, akivel még az ifjúságiak között játszottam, de aztán elment profi hokisnak, onnan tért vissza. Visszavágtam neki, s azóta nyerek. Sikerélmény nélkül nem is csinálnám!
– Hatvanévesen miképp tekint vissza életére, pályafutására, illetve fiatalon azt tervezte, amit megvalósított?
– Szép és szerencsés az életem, minden szeretetet, odafigyelést megkaptam a szüleimtől, majd a többi családtagomtól. A tenisz az egész életemet végigkísérte, s mind a mai napig szorosan kapcsolódik hozzá. Ifjúsági játékosként Wimbledonban azt kérdezgettem magamban a 45 év felettiek között szereplőket látva, hogy ennyi idősen mit akarnak a pályán? S tessék, én még most is próbálok teniszezni, sőt, néha úgy érzem, tudok is. A papám villamosmérnökként a hatvanadik születésnapján ment nyugdíjba, s aztán élete legboldogabb 15 évét töltötte négy nyelven beszélő idegenvezetőként. Szóval hatvan felett én sem szomorkodom és nézegetek visszafelé, várnak még rám feladatok és örömök, például 12, 10 és 8 esztendős kislányaim kapcsán.
– A karrierjét tekintve egyéniben 12. is volt a világranglistán, nyert 13 profi versenyt, párosban 26 trófeát számlál, háromszoros világbajnok, wimbledoni és párizsi Grand Slam-tornagyőztes a svájci Heinz Günthardttal. Melyikre a büszkébb?
– A páros sikerekre hasonlóképpen büszke vagyok, mint az egyéniekre. Maradjunk annyiban, senki sem tekint úgy rám, mint egy páros specialistára. Egyéniben tíz évig, 1974 és 1984 között folyamatosan az első ötvenben, 1978 és 1982 között az első húszban voltam a világranglistán, kétszer játszhattam a nyolc között Párizsban. Erényemnek számított a megbízhatóság, ritkán kaptam ki nálam gyengébb versenyzőtől, igaz, azt sajnálom, hogy az erősebbeket meg ritkán győztem le.