Újabb egy év, újabb magyar sors... A fénykorát élő, Eusébio vezérelte Benfica ezúttal a már leszálló ágba került, öregedő Real Madriddal találkozik, Puskás már 35 éves, de sohasem volt jobb, mint ekkor: három csodás gólt helyez el Costa Pereira hálójába. Az elsőnél a félpályától vezeti rá a kapusra, majd vágja a bal sarokba, a második és a harmadik szemkápráztató bombagól. Ám 2-0-ról és 3-2-ről is el lehet veszteni a meccset, ha Puskásnak nincsenek társai. És ekkor nem voltak, habár a csatársor így állt fel: Tejada, Del Sol, Di Stéfano, Puskás, Gento.
Ezek után már csak egyszer játszott magyar labdarúgó BEK-döntőben, 1978-ban, a Wembley-ben, amikor a Liverpool 1-0-ra legyőzte a Club Brugge csapatát. A belgáknál Kű Lajos lépett pályára kezdőként, de Vitray Tamás, a mérkőzést közvetítő riporter véghez vitte azt a bravúrt, hogy egyetlenegyszer sem ejtette ki disszidens honfitársa nevét...
Azóta – idestova 36 éve – a nagy semmi. S még ki tudja, meddig? Arra semmi esély, hogy magyar csapat eljusson a királykategória döntőjéig, ez ugyanis anyagi kérdés. Arra pedig ugyanannyi a sansz, hogy valamelyik döntős csapatban honfitársunk is pályára lépjen. Létezik ugyanis az anyaginál is áthághatatlanabb akadály.
A szakmai...
