Heveny nosztalgiával gondol a tudósító a (nem is olyan) régi, szép idők MiZo Pécs–Sopron bajnoki döntőire, miközben figyeli a „nagy” Pécs romjain tengődő két alakulat, a PEAC és a PINKK fináléját. Szerdán 2:2-re egyenlítette az állást a komlói telephelyű csapat, a PINKK, ma este, a 18 órakor kezdődő ötödik meccsen, a Lauber Dezső Sportcsarnokban mindenképpen véget ér a vesszőfutás.
A vesszőfutást természetesen a semleges néző szemszögéből kéretik érteni, az utolsó húsz év, de az is lehet, hogy minden idők legsiralmasabb női bajnoki döntőjéről beszélünk. Az eddig sem eget verdeső színvonal a három nyerésig tartó széria negyedik összecsapásán oda süllyedt, ahol csak a béka jár, elég egy részállást említeni: 40-20. Ez nem a félidőben volt, hanem a harmadik negyed után, ennyire vezetett a „Komló” – ahogy a PEAC rajongói emlegetik a PINKK csapatát, amely, sajátos módon, a közösből a szurkolókat vitte magával a két évvel ezelőtti osztozkodáskor, míg a városi támogatás maradt a PEAC-nak.
A szerdai meccs vége 52-38 lett az ezen a meccsen 10-10 pontig jutó Őri és Kennedy vezérelte komlóiak javára, a vesztesnél egyetlen játékos sem jutott el két számjegyű eredményig, s az összesített 38 pont is csak úgy jött össze, hogy a negyedik negyedben „megtáltosodtak” Bujdosóék, és valóságos kosáresővel 18 pontot hintettek.
„Kétféle olvasata van ennek az eredménynek – magyarázta a bizonyítványt Roberto Hernández, a szerdai győztes spanyol mestere, akinek igazából nincs is szégyenkeznivalója, szemben Zseljko Djokics csapatával, hiszen ők legalább győztek. – Az egyik az, hogy a hosszú szezon végére, a kétnaponta játszott meccsek hatására elfáradtak a játékosok, és még a tiszta helyzeteket is elhibázzák. A másik, a pozitivista olvasat így hangzik: annyira
feltérképezték már egymást a csapatok – hiszen az alapszakaszban kétszer találkoztak, aztán a Magyar-kupa nyolcas döntőjében egyszer, s most eddig már megint négyszer -, hogy nem képesek újat mutatni egymásnak, kiismerték egymás trükkjeit.”
Nos, ha jóindulatúan a második verziót fogadjuk el, akkor sincs túl sok ok az örömre, főleg, ha tudjuk: jövőre Magyarország Eb-rendező lesz, és idehaza illene valamit villantani a válogatottnak
Persze ettől függetlenül az anyagilag sem túl rózsás helyzetben lévő (ne tessék semmiféle áthallást gyanítani, a korábbi ügyvezető, Rózsa Gábor ma már az MTK kézilabdázóinál tevékenykedik ) PINKK döntőbe jutása, pláne a derekas helytállása mindenképpen bravúr.
„Másfél éve létezik a klub, a lányok többségének, s nekem is pályafutásunk csúcsa ez a szereplés, az a körülmény, hogy egyetlen mérkőzésen dől el a bajnoki cím sorsa, mindennél többet mond. Az ötödik mérkőzésen nagyon számítunk szurkolóink támogatására, legalább kétszer, de az is lehet, hogy háromszor annyian buzdítanak minket, mint ellenfelünket. Szükség is lesz a szurkolásra, mert ebben az idényben még egyszer sem tudtuk a Lauber Dezső Sportcsarnokban legyőzni riválisunkat. Ám egy döntő sorozatban az utolsó összecsapás mindig különleges, itt akármi történhet, semmit sem számítanak az előzmények, s talán még a hazai pálya sem jelent előnyt.”
Hernándezről csak annyit, hogy ugyan olyan „óriásoknál” dolgozott eddig, mint a valenciai Ros Casares és a spanyol női válogatott, de csak másodedzőként. Mint vezetőedző, ma este
megdicsőülhet.
Akkor még az is lehet, hogy Komlón fog megöregedni.
Ha viszont kikapnak, akkor csak megöregszik
10 – MiZo-Pécs (és jogelődje, valamint -utódja)
7 – Sopron (és jogelődje, valamint -utódja)
1 – Tungsram SC, FTC, UNI SEAT Győr
